A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Národopisny Vestník Ceskoslovensky (Márkus, M.)

Národopisny Vestník Ceskoslovensky (Bulletin cTethnographie Tchékoslovaque). Kiadja: Národopisná spolecnosf ceskoslovenská pri CSAV, Brno, Rocník I. (XXXIV), 1966. 132 p. — Rocník II. (XXXV), 1967, 238 p. — Rocník III—IV. (XXXVI—XXXVII), 1969, 256 p. — Rocník V—

VI. (XXXVIII—XXXIX), 1970—1971, 116 p. A Národopisny Vestník Ceskoslovensky a legrégibb szláv nyelvű időszakos néprajzi folyóiratok egyike. Elindítói között ott látjuk] a szláv etnológia és régészet egyik legnagyobb személyiségét: a cseh L. Niederle-t, s első szerkesztőgárdájának névsorában ott találjuk J. Polívka, J. Jakubec, A. Kraus, V. Tille nevét. Kiadója a Csehszlovák Néprajzi Társaság volt. Ez az intézmény — sajnos — nem mindig tudta ai folyóirat zavartalan megjelenését biztosítani —, ezért kiadása csak kisebb-nagyobb megszakításokkal valósult meg. A II. világháború után J. Horák, K. Chotek professzorok. F. Wolmann, V. Prazák, D. Stránska, A. Václavík, J. Vorácek, R. Bednárik és A. Melichercík közös szerkesztésében igyekeztek a folyóirat létét biztosítani. Ez azonban csak ideiglenesen sikerült. A folyóirat az 1956—1966-os évek alatt, tíz éven át szünetelt, 1966-ban a fiatalabb nemzedékhez tartozó csehszlovák néprajzosok országos összefogása nyomán újra megindítják a folyóiratot. Kiadója újra a Csehszlovák Néprajzi Társaság lett. Az új szerkesztőgárda gerincét a brnoi Václavik professzor nevelte etnológusok képezték. Az újra elindított folyóirat irányítását V. Frolec vette át. Az új számozású, 1966-i I. évfolyamban Frolec a csehszlovák néprajz legnagyobb személyiségének: L. Niederle születésének 100. évfordulóján az ő emlékét idézve az újjáéledt folyóirat programjául nemcsak a, cseh és szlovák —, de a többi szláv népek és az itt élő szomszédnépek néprajzi kutatását tűzi ki célul. Az I. kötetben igen sok érdekes tanulmány látott napvilágot. Ezek közül első helyen F. Sach-nok, az európai eke-kutatás egyik legjobb specialistájának a szláv ekékhez fűződő újabb adatközléseit kell megemlíteni, igen értékesnek tartjuk J. Podoláknak a szlovákiai irtásos és égetéses gazdálkodás emlékeiről írt beszámolóját. A házkutatás specialistái érdeklődéssel olvashatják el ebben a kötetben V. Prazák-nak a cseh és a szlovák lakóházak szobájának, pitvarának és ereszaljának keletkezéséről szóló német nyelven írt magyarázatát, valamint az itteni lakóházaknak az ó-szláv és frank házakhoz való kapcsolatát. A kutatók szívesen fogják átlapozni V. Frolec-nek angol nyelvű tanulmányát a csoportos típusú szláv települések keletkezéséről. A szociális (társadalmi) kultúra kutatói számára sokban egészen új adatokat dolgoz fel tanulmányában S. Svecová, aki a közös tulajdonban levő csicsmányi (Cicmany) lakóházak sajátos birtoklási, örökösödési, használati formáit és hagyományait domborítja ki. Igen tanulságos ebben a kötetben még O. S irov átka-nak a cseh és orosz balladáknak 'elbeszélő' (narratív) stílusáról írt tájékoztatása. A csehszlovákiai szerzők sorát a bolgár J. Koev tanulmánya egészíti ki, aki a bulgáriai „kapanc"-ok kultúrájában és életmódjában kimutatható őskori elemeket ismerteti.