A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Történeti adalékok Jókai tardonai élményeihez

Miskolcon Dőri Kata, ekkor Nikházyné osztályt tesz Dőri András, Óvári István, Fodor Pál és mások előtt, melyben az 1712. évi megállapodás ellenére Katona László kegyetlenül megtsalatik." [36] Szikszón 1732. szeptember 10-én Dőri Kata újabb egyezségre lépett unokájával. Katona Lászlóval. Ezt az egyezséglevelet azon másolatról, amely nagyapjánál, Rácz Istvánnál Parasznyán 1840-ben még megvolt, leírta Lukács István a következő megjegyzéssel: ,,Hogy részrehajló volt a világ régen is, egy bizonysága ezen írás is. 1717-ben Borsod vármegyében még égették a boszorkányokat. Dőri Kata ezt már akkor megérdemlette volna, mert már ekkor az unokája, Katona László holmiját elprédálta, mégis ő menten maradt, mert Borsod vármegyei Viceispány jánya volt." [37] , A hosszadalmas birtokper befejezését jelenti, hogy 1780-ban Pesten Ráday Gedeon Katona Katalin javára lemond minden jussáról: Áporka, Pereg, Pakony, Imrefalva, Szentkirály, Hártyán, Mikebuda, Hügye Pest megyei és Bánréve Békés megyei falvakban levő porcióiról, amelyekhez 1733-ban Katona László, 1766-ban Lónyay Ferenc révén jutott. Katona Katalin viszont lemondott Dab községről, valamint Lucin (Nógrád megye) községben birt részéről és felvett 2323 magyar forintokat, valamint 34 magvar pénzeket [38]. E néhány adalék mutatja, hogy a Katona László hagyatékával támadt bonyodalom sok évtizedes huzavona után kiegyezéssel végződött, mint a zálogolásokból és a közösen kezelt birtokrészekből eredő perek legnagyobb része. A pereskedés során nagy szerepet játszó Dőry család már a XVI— XVII. században megtelepedett Miskolcon. Idők folyamán több telket is szerzett, s időközben nagy kiterjedésű telkeit részekre bontva adta el. A mai Széchenyi utca 12. sz. ház helyén 1563—1793 között a Bárczay kúria volt. Emellett volt a Hevesy, később Dőry kúria, mely az egykori leírások szerint 1572-ben a Derékpiac mellett feküdt [39]. A Széchenyi utca 11. sz. házat 1793-ban görög kereskedők vették meg báró Dőry Lászlótól, kinek pénzügyei ekkor igen ziláltak voltak. A Széchenyi utca 13. sz. telek és a 32. sz. fundus is a Dőryeké volt és rövidesen görög kereskedők kezére került [40]. 1702-ben a Széchenyi utca 21. sz. ház Dőry András alispáné volt. alsó háza a mai Rákóczi utca 2. sz. ház környékén lehetett [41]. 1793-ban a Sötét kapunál volt a Dőry-felház, Miskolc legrangosabb épülete ekkoriban: szintén görög kereskedők kezére került [42]. A miskolci kötelkönyv szerint 1702-ben a mai Hunyadi utca 1. sz. ház mellett, mely Eötvös Miklós fundusa volt, még egy háza volt Dőry Andrásnak, melyet Pathay Istvántól vett [43]. Dőry András, kinek felesége Persi Anna volt, Borsod megye közéletében közel harminc esztendőn keresztül jelentős szerepet játszott: tíz éven keresztül alispán is volt, bár kapzsi, pénzügyeiben szüntelenül perlekedő ember hírében állt [44]. Adalékainkkal szemléltettük csupán, hogy a gazdag Dőry család miskolci házairól több mint két évszázadon beszélnek a miskolci feljegyzések [45]. A mai Patak utcában a Szemerekert helyén 1817-ben a 2665— 2670. számok alatt volt a parasznyai Rácz famíliának négy fundusa. Mellettük volt Dőry Lászlónak és Csorba Eleknek a telke [46]. A Posta tér 61. sz. alatt is volt egy Dőry-telek [47]. Mivel a Dőry család tagjai a vármegye életében jelentős szerepet játszottak már akkor is, amikor a vár-