A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Történeti adalékok Jókai tardonai élményeihez

értelmében vett anekdotikus szóhagyományok sorozata. Rácz István édesapja közvetlen tapasztalatai alapján megismert történeti tényeket írt le. Ezeket a tényeket ötven év távolságában már a második generáció emlékanyaga is színezte, nemcsak a közvetlen tapasztalatok átadásának körülményei. Éppen ezért lehetőséget nyújtanak a valóság epikus megformálásának és a folklorizáció folyamatának tudományos vizsgálatára is. Kordos László a Rácz családnak a miskolci múzeumba került családi irományai alapján ismerteti a nemes Rácz család leszármazását [6]. E kisnemesi-honorácior család története nemcsak azért válik számunkra érdekessé, mert egyik tagja Jókaival került kapcsolatba, hanem a genealógiai táblázat olyan családi kapcsolatok és események feltárását is lehetővé teszi, amelyeket Jókai feltétlenül megismert a tardonai tartózkodása idején folytatott beszélgetésekből. Ezeket ő nem írta le, csupán emlékezetében őrizte meg. Amikor A barátfalvi lévita c. regényét írta, ezek az események is emlékei között rezegtek, és ezek a családi mendemondák — legalábbis ezek életszerű mozzanatai — teszik a kis regényt érzékletessé. Ezek a történeti tények elsősorban a Rácz család szóhagyományai útján kerültek emlékei közé: nem várhatjuk tehát, hogy az általunk feltárt adalékok tényszerűen egyezzenek regénye egyes mozzanataival. Világot derítenek azonban arra a társadalmi környezetre, amely lelkét derűvel töltötte el, és képzeletét termékenyítőén ragadta meg. Ha egy-egy család tartósabb ideig él ugyanazon a helyen, minden tagja ott születik és ott tér vissza a földbe, függetlenül a hely természeti szépségétől és az élet egyéb körülményeitől, a társadalom törekvéseitől, érthető rokoni kapcsolat támad az ember és a hely között. Az egyén részéről nem szeretet ez. mint sokan hiszik, ahogyan a közhit tartja, hanem a pornak a porhoz való éterikusan anyagi ragaszkodása. Ez a furcsa, tehetetlen ragaszkodás sok ember lelkében beteges érzéssé fajul, másokat pedig hatalmas társadalmi erőkifejtésekre ösztönöz. Molnár József rámutat arra, hogy Jókait tardonai élményei további kutatásokra ösztönözték. A Borsod megyei első és második alispán megrajzolásához sok indítékot talált Kazinczy, Szirmay, Fényes Elek és mások műveiben: ismeretei nemcsak a tardonai szóhagyományból táplálkoztak, hanem sokfelől szedte ösz.sze azokat a mozaikdarabokat, amelyekből művészi képet alkotott [7]. Ötven év távolából emlékezhetett még olyan mozzanatokra és olyan élményekre, amelyeket Tardonán hallott-látott a megyei székhely, Miskolc életéről, a Rácz család előkelő rokonairól, akik közt nem kis szerepe volt a Dőry Katára emlékezés révén a Dőryek különcségeinek. A Dőry família évszázadok óta Miskolc központjában lakott és erőszakos cselekedeteikkel sok megbotránkozásra adtak okot. Az előkelő (praenobilis) családnak a beházasodások következtében kevésbbé rangos rokonai is voltak. A borsodi botrányok krónikái vegyültek az emlékezetben másféle történetekkel is, de hosszantartó életűvé valójában Jókai regényei tették ezeket. A következőkben történeti adalékaink segítségével ezeket szeretnénk bemutatni [8].