A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Kanová—Benza: Ludové kozuchy (Márkus, M.)

értékes és müzeológiailag szinte felbecsülhetetlen összehasonlító anyagot szolgáltat a további tudományos kutatás számára. A publikált katalógusban a szerzők a szlovák ködmönöket hat főcsoportba osztották, éspedig 1. (ujjatlan) kis ködmönök, 2. ujjas, rövid ködmönök, 3. ujjas hosszú ködmönök, 4. bundák, 5. rövid, menteszerű (kívülről textillel bevont, béléses) ruhadarabok, 6. hosszú, menteszerű ködmönök kategóriájára. Magától értetődik, hogy ezeknek a változatoknak sokféle, egymástól eltérő, helyi elnevezése van, és ezért e sokféle változatoknak és különböző elnevezésű ködmönök tipológiai és egységes, elfogadható szakmai meghatározása a két szerzőre háramlott. E feladatot a szerzők sikeresen oldották meg. A ködmönökről szóló rövid bevezető után a szerzők tanulságos térképek segítségével mutatják be a szlovák múzeumokban nyilvántartott ködmönöknek a fentiekben ismertetett kategóriák szerinti földrajzi elterjedését. Igen értékesek az egyes szlovák ködmöntípusokról nyújtott szabásrajzok. A kiadvány muzeológiai és tudományos értelemben vett értékét és gerincét valójában az ún. ,.ködmön-katalógus" képezi. A katalógusba felvett és feldolgozott ködmönöket a korábban említett kategóriák szerint, számrend szerint sorakoztatva találjuk. E sorrend összeállításánál bizonyos (fejlődési sorrendbe állított) szabás elvek érvényesültek. Az egyes darabok számbavételénél legelőször a szabásfcrmát (s annak változatait) vették tekintetbe, majd sorban következik a szín megállapítása, a gombolásmód, a zsebek elhelyezésének módja, az öltésmód, a szegélyezés formái és a díszítéstechnika. Záradékul számbaveszik még a ködmönkészítő mester nevét, helyét, idejét (persze ha ezek még megállapíthatók). Minden egyes darabnál igyekeztek megállapítani, hogy a leírt ködmön hol, és m iker volt használatban, s végül kitől, milyen körülmények között (vétel, ajándék) került a múzeum tulajdonába. A legújabb gyűjtési elvek alapján ma már azt is számontartják, hogy ki gyűjtötte (szerezte meg) a kérdéses darabot, valamint azt is —, hogy ki állította össze a szükséges adatokat a dokumentáció számára? (A régebbi gyűjtésből származó példányoknál ezeknek az adatoknak a megállapítása elég körülményes.) A ködmönkatalógust 8 színes, 111 fekete-fehér fénykép és mintegy 28 táblarajz illusztrálja. Természetesen a színes illusztrációk a legtöbbet mondőak. A szövegrészt jól összeállított francia kivonat kíséri. A francia nyelvű kivonat mellett nem ártott volna még egy idegen nyelvű kivonattal ellátni a kötetet, s főleg az illusztrációk aláírását is mindkét nyelven közölni. A szlovák múzeumok néprajzi anyagának ilyen katalógusszerű, az általános muzeológiai és tudományos követelmények figyelembevételével való közzétételét dicsérendő teljesítménynek tartjuk. Érdeklődéssel várjuk a következő köteteket. Ajánlatosnak tartanánk, ha a Szlovák Nemzeti Múzeum a további hasonló kiadványainak borítólapján idegen nyelvű tájékoztatóban is közölné, hogy az eddigiek során milyen kötetek jelentek meg, mi az ára azoknak, valamint tájékoztatni az érdeklődőket (főleg a külföldi múzeumokat) a kiadványcsere lehetőségéről. Meg vagyunk győződve, hogy a tájékoztatás meghozná a maga gyümölcsét mindkét fél c

zámár? « • M. MARKUS