A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik (Vrbovcsan M.)

hetcek. Ebbe a kategóriába soroljuk például a kelet-szlovákiai Svidniken létesített Ukrán Múzeumnak az 1965. évtől megjelenő évkönyveit is. (Az eddigiek során öt kötete jelent meg.) Nincs módunkban az egyes köteteket aprólékosan ismertetni, inkább csak általánosságban kívánjuk őket jellemezni. Ott — ahol olyan témáról van szó, melynek tartalma közelebbről is érdekelheti a magyar kutatókat (etnográfusokat, folkloristákat, történészeket, nyelvészeket és a muzeológusokat), — ezeket a tanulmányokat részletesebben ismertetjük. A szvidniki Ukrán Kultúra Múzeumáról el kell mondanunk azt, hogy a szlovákiai múzeumok hálózatában különleges helyet foglal el. Gyűjtőterülete elsősorban a Kárpátok terében lakó (szlovákiai) kárpát-ukránok (rusznákok) etnikumára terjed ki. Múzeológiailag véve néprajzi profilja van. de emellett vannak más osztályai (pl. történeti, irodalmi gyűjteményei) is. A múzeum kezdetben a presovi Kerületi Múzeum keretében kezdte meg működését. Később —, ahogy gyarapodtak gyűjteményei — átkerült a Krásnybrodban levő kastélyba, majd az utolsó évek során Svidniken helyezték el. Az Ukrán Kultúra Múzeuma az elmúlt évek során folytatott gyűjtőmunka után igen szép néprajzi anyag birtokába jutott. Ezt kisebb időszakos kiállítások formájában be is mutatja a közönségnek. Igen szép pl. a már állandósított népművészeti kiállítása. Az utóbbi évek során megjelentetett évkönyveivel igen jó nevet vívott ki a szlovákiai múzeumok sorában. Az évkönyveit ukrán nyelven jelenteti meg, azonban vannak benne cseh, szlovák, lengyel nyelven közölt tanulmányok is. A tanulmányokat idegen, nyelvű (német, francia, angol) kivonatok egészítik ki. (Nem ártana, ha ezek a kivonatok olykor terjedelmesebb formában jelennének meg.) Az évkönyvek eddigi kötetei tartalmilag nem egyformák. Vannak közlük tematikus kötetek (pl. a II. kötet, mely a „Szabadsághoz vezető út" címet viseli, kizárólag a II. világháborúra vonatkozó harcok, a felszabadító küzdelmek krónikáját foglalja magában). A legtöbb kötet egy-egy kiváló ukrán folklorista vagy nyelvész emlékének van szentelve, és munkásságuk összefoglalását tartalmazza (pl. az I. kötet V. P. Lattá, a III. kötet V. HnatJLik, a IV. kötetet J. Pankevyc emlékének szentelték). Az egyes kötetekben közzétett tanulmányok rovatokba vannak sorolva: pl. történet, irodalom, művészet, néprajz, folklorisztika, nyelvészet. Ezeket a rovatokat gazdag „krónika", „emlékezések" és könyvismertetések rovata egészíti ki. A krónika-rovatban különféle ukrán intézmények, az Ukrán Nemzeti Színház, az Ukrán Népi Együttes, az egyes egyetemek ukrán tanszékeinek működéséről szóló jelentkezések olvashatók. A történeti rovatban az I. kötetből K. Zaklinskij-nek a krasnij-bródi bazilita kolostorról szóló beszámolója érdemel említést. Ez a kolostor a 18. században (mint ahogy erről Szirmay Antal is megemlékezik) leányvásárairól volt nevezetes. Vonzási köre kiterjedt nemcsak az észak-zempléni falvakra, de szívesen látogatták a Kárpátokon túli galíciai falvak lakói is. (Igen kívánatos volna ennek a vásárhelynek a hagyományban még élő emlékeit gondosan összegyűjteni.) Az évkönyv III. kötetében figyelemreméltóak E. Hlebá-nak a kelet-szlovákiai pánszláv mozgalomra vonatkozó adatközlései —, ahol a szerző az itteni levéltárakban fennmaradt adatokat