A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Vass Tibor: Adatok az ózdi kohászok munkakörülményeinek változásához

Ezt követően került kivitelezésre nagyszabású építési munkákkal, az ún. elegy téri rekonstrkució idején, a korszerű kohóadagolási rendszer. A régi elegytéren az ércelegy szállításával és feladásával 350—450 fő tevékenykedett, az elegytér gépesítése után a dolgozók száma 80 fő. A régi kohóknál a nyersvascsapoló-nyílás nyitása és zárása jelentős fizikai erőkifejtést igényelt. A nyitás céljára egy kihegyezett, 4,5 méter hosszú, 50 mm átmérőjű vasrúd ,,spic" — fúró — (3. kép) szolgált, melyet egy felfüggesztett lengő súllyal, vaskossal (,,bárány"-nyal) a csapolónyílásba ütöttek. A csapolónyílás áttörése után a fúrót ellenkező irányba kiütötték a csapolónyílásból. Ez a munka rendkívül fárasztó volt, különösen akkor, ha a megelőző csapoláskor a kifolyó vas részben a csapolónyílásba fagyott. A nyersvas lecsapolása után a csapolónyílás zárása különösen nehéz és balesetveszélyes volt. Az üres medencéjű kohóról — a fúvólevegő szabadba engedésével — a nyomást minimális értékre (5—10 cm HgO) kellett csökkenteni. Ezután a még tüzes csapolónyílás körüli területről közvetlenül emberi erővel kellett a csapolónyílást bezárni. A csapolónyílás *i500 3. kép. Csapolónyílás nyitó vasrúd WO 4. kép. Tárcsás rúd, csapolónyílás zárásához