A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Lukács József: A százéves kassai múzeumról

zárása „fehér'' masszából készített, kb. 150—200 mm átmérőjű golyók csapolónyílásba történő dobásával kezdődött, majd a zárás céljára készített tárcsás rúddal (4. kép) a golyókat a csapolónyílásba döngölték. A folyamatot naponta többször kellett rendkívüli melegben, tűzben, gázban tartózkodva megismételni. A zárás befejezése után a kohóra újra „ráfújtak". Ez a nyitás és zárás nehéz, a balesetveszélyes fizikai munkán túlmenően a fúvás lecsökkentése miatt a kohójáratot szakaszossá tette és kedvezőtlenül befolyásolta. A csapolás miatti kohójárat szakaszosságának megszüntetésére irányuló törekvés első fázisaként a csapolónyílás zárását már a felszabadulás előtt megvalósították és sűrített levegővel működő zárógépet alkalmaztak. Ez a zárógép típus folyamatos masszalapátolást igényelt. A massza csapolónyílásba juttatását a sűrített levegővel működtetett dugaszoló henger végezte. A munka megkönnyítése mellett teljesen kiküszöbölte a metallurgiai folyamatot megbontó fúvólevegő nyomáscsökkentést, nőtt a termelés, tehát a kohásznak lényegében mégis többet kellett dolgoznia. A csapolónyílás nyitás- és zárásmódját forradalmasította a karbonmassza dugaszoló anyag bevezetése, illetve az elektromos zárógép üzembe helyezése. A karbon-massza lehetőséget nyújtott a sűrített levegővel történő — lényegesen könnyebb — nyitásra, az elektromos zárógép biztosítja a tökéletes, fizikai munkát kiküszöbölő zárást. VAS S TIBOR A. százéves kassai múzeumról A múlt század hatvanas éveiben több kassai család foglalkozott helyi régiségek, festmények gyűjtésével. Közülük Klimkovics Ferenc volt az, akiben a múzeumalapítás gondolata legelőször felmerült. A több éven át tartó tervezgetés után végül is Klimkovics Ferenc kezdeményezésére alapították meg ezek a műbarát-családok a Felsőmagyarországi Múzeumegyletet. Az egylet legagilisabb tagjai a Klimkovics testvérek (Béla, Ferenc és Gábor) voltak, de fontos szervező munkát vállalt Henszlmann Imre, Pulszky Ferenc és Rómer Flóris is. Fáradozásukat siker koronázta, mert a város is megértő támogatással kísérte szervező munkájukat. 1872-ben „hivatalosan" is megalapították a Kassai Múzeumot, amit akkoriban ideiglenesen az akkori Fő-utcán, a volt Arany Csillag szálló épületében helyeztek el. A megnyitott múzeumi gyűjtemény iránt a város lakossága nagy érdeklődést tanúsított. Csaknem minden kassai család igyekezett a múzeumot valami családi „ereklyével" gyarapítani. Az ajándékozások révén a múzeumi gyűjtemény műtárgyainak száma rövid időn belül tetemesen megnövekedett. Szükségessé vált a gyűjteményt bizonyos osztályokra tagolni. Erre a munkára a kassai középiskolák tanárai vállalkoztak, s így a régészeti tárgyakat Miskovszky Viktor, a numizmatikai tárgyakat Klimkovics Béla, a természetrajzi és a geológiai csoportba tartozó tárgyakat Forgács József rendezte.