A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Bankvezérek, cégvezetők és „kistisztviselők"

más tisztviselők 40—50 P-s fizetésekért dolgoztak. A nők helyzete pedig, ha lehet, még rosszabb volt a férfiakénál is. A Miskolc egyik riportjában — ,,A nő a hivatalban" — olvashatjuk: egy 31 éves banktisztviselőnő, érettségizett, fizetése havi 100 P, nyilatkozik: ..Dolgozom reggeltől estig, szórakozás semmi, öltözködésre nem jut, lassan megöregszem és most már az a szerencsétlenség is fenyeget, hogy csak azért, mert nőnek születtem, el kell hagynom állásomat ..." Egyébként a riportalany szüleit és érettségizett bátyját tartotta el, aki hosszú évek óta munkanélküli. Egy másik megkérdezett női tisztviselő, könyvelő egy vállalatnál. Havi 80 P-t keres, férje 120-at. „Ma a férfiak nem nősülhetnek meg 120—180 P fizetéssel — mondotta. — Kell, hogy legalább az asszony segítsen" [10]. ,,A magántisztviselők nagy része — írja a Magyar Munka 1936. augusztus 6-i számában — indokolt félelmében nem is meri kérni szabadságát." Ez az állapot azután oda vezetett, hogy akadtak olyan tisztviselők, akik még soha nem voltak szabadságon [11]. „Egyetlen elbocsátott tisztviselő helyébe 100 is akad ... a munkaerőpiacon a kínálat határtalan ... a kereslet viszont egészen minimális. A túlórát nagyon kevés helyen díjazzák." Csak 1939-ben került sor bizonyos rendszabályok és fizetésrendezásek bevezetésére. 1939-ben az ország területét a fizetés szempontjából három részre osztották fel, és ebben a felosztásban Miskolc a többi városhoz hasonlóan, a II. csoportba tartozott. A kibocsátott kormányrendelet oly módon szabályozta a magántisztviselők fizetését, hogy egy főiskolát vagy egyetemet végzett tisztviselő az első évben 150 P-t kapott, tehát kb. anynyit. mint egy kezdő, egyetemi végzettséggel rendelkező állami tisztviselő. Az érettségizett tisztviselők — szolgálati éveiktől függően — 60—110 P fizetést kaphattak. Felsőkereskedelmit végzett üzletvezetők pl. 100—150 P havi fizetést kaptak. A magántisztviselők érdekvédelmi szervezetei, a Magántisztviselők Szövetsége, a KERMOSZ (Keresztény Magánalkalmazottak Országos Szövetsége) és a MABI (Magánalkalmazottak Nemzeti Blokkja) ezeken az állapotokon nemigen tudtak változtatni. Jellemző, hogy a kormány csak 1939ben tette lehetővé, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezeteken belül létrehozzák a magántisztviselők kölcsönösségi csoportjait. A magántisztviselők, az értelmiség többi rétegeivel szemben végeredményben lényegesen rosszabb helyzetben voltak, és ez alól csupán egy szűk, vezető-irányító tisztviselőréteg volt kivétel. TÓTH PÁL JEGYZETEK [] Az adatok: Az 1930-as népszámlálási kiadványokból, a Pénzügyi Compassból, Halmay—Leszih: Miskolc c. kötetének a témára vonatkozó fejezeteiből (402—423. p.), valamint az Ipartestület évi jelentéseiből (Borsodmegyei Levéltár — Kereskedelmi és Ipar Kamara, ir. ill. az Ipartestület évi nyomtatott jelentései u. ott) valók. [2] „Banktisztviselők helyzete — 1929" = Reggeli Hírlap, 1929. március líi. [3] Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. jan. 22. [4] Reggeli Hírlap, 1926. ápr. 23. [5] Reggeli Hírlap, 1926. máj. 30. — Ha pl. 1926-ban egy orvos nyugdíjba ment, 300 korona nyugdíjat kapott.