A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Vass Tibor: Adatok az ózdi kohászok munkakörülményeinek változásához

[6] A magántisztviselők százai kerültek az utcára ezekben az években Miskolcon is. Erre vonatkozólag ld.: Szovák Béla: A világgazdasági válság hatása Borsod megyére. = Borsodi Szemle, 1964. 4. sz. 49. p. [7] „Megdöbbentően szánalmas a magántisztviselők helyzete" = Miskolc, 1936. máj. 18. [8] Miskolc, 1938. jan. 24. [9] „Magántisztviselők helyzete" = Miskolc, 1936. máj. 18. és „Ez a magántisztviselők helyzete" = Miskolc, 1936. máj. 25. [10] Miskolc, 1936. máj. 18. [11] Magyar Munka, 1936. aug. 8. Adatok az ózdi kohászok munkakörülményeinek változásához Ozdot a vas és acél városának nevezik, mert a kohók és martinkemencék évente több százezer tonna nyersvasat és acélt adnak. A hengerművek hengereltáruval látják el az ország üzemeit, de jut belőle külföldre is. Az üzem 1847 után megváltoztatta az ózdi tájat. A feltárt új szénbányák olcsó energiaforrást, a szegény falvak népe pedig olcsó munkaerőt biztosított a fejlődő gyárnak. Rohamos fejlődés mégiscsak a felszabadulás után következett. Ma már a régiek helyén új kohók és martinkemencék többszörösét adják az 1945 előtti termelésnek. A meggyorsult kohászati folyamatok, a nagyobb minősági követelmények fokozottabb szakismeretet és nagyobb felelősséget igényelnek. A régi „kézi" munka helyett a gépek, a műszerek és az automatika; generátorgáztüzelés helyett a földgáz, az olajtüzelés, továbbá az oxigén kohászati felhasználásának új technológiái újabb követelményeket támasztanak a gyár dolgozóival szemben. Rohamosan változnak meg az Ózdi Kohászati Üzemeknél az élet- és munkakörülmények. Ezt figyelembe véve mutatom be a nagyolvasztóműt és változásait. Az üzem négy nagyolvasztója 1906—1913 között épült és többször lett átépítve. 1957-től kezdve a kohók szerkezetileg is fejlődtek. A kampányonként! átépítéseket egybekötötték a kohók rekonstrukciójával, új elegytér és új öntőcsarnok létesítésével. A fejlesztési munkákat az I. sz. kohóval 1957-ben kezdték és 1962-ben a IV. sz. kohóval fejezték be. 1970-ben a nagyolvasztók ércbetétjének 54,8 százalékát már BÉM (Borsodi Ércelőkészítő Mű) zsugorítvány, 26,2 százalékát ózdi zsugorítvány képezte. Főleg szovjet és lengyel kokszot használtak. A koksz mellett földgáz-befúvást is alkalmaznak. A nyersvasgyártás anyagainak az érchídra szállítása 60 tanná raksúlyú önürítős kocsikkal történik. A zsugorítványt bunkerba ürítés után folyamatosan felhasználják. A „nyers" érceket, ércpótlókat, mészkövet és a kokszot Center térségében tárolják. A tárolóterületen az alapanyag feles lerakását lánctalpas daruk végzik.