A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Bankvezérek, cégvezetők és „kistisztviselők"

koknál és más területeken dolgozó kollégáik [2]. Fodor Jenőnek, a Miskolci Hitelintézet vezérigazgatójának nyilatkozata szerint, a bank nyugdíjalapja a fúzió nélkül (a Hitelintézetnek a Hitelbankkal történő fúziójára célzott) nem tudná biztosítani hosszú távon a nyugdíjas bankalkalmazottak illetményeinek kifizetését sem. Pedig a Hitelintézet a tőkeerős és jelentős miskolci bankok közé tartozott. A tisztviselők helyzete kétségkívül a fővárosi bankok miskolci fiókjainál volt a legkedvezőbb, és a kis- vagy magánbankoknál volt a legsúlyosabb, elsősorban az állandó létbizonytalanság miatt. A magánalkalmazásban álló értelmiségi foglalkozásúak között, a bankok közép- és felsőszintű vezetői mellett kétségkívül a legjobban kereső csoport volt a magánalkalmazásban álló mérnökök csoportja. Ezek jövedelmei azonban valamelyest — az átlagot tekintve — alatta maradtak az állami alkalmazásban álló mérnökök átlagos jövedelemszintjének, és meg sem közelítették a magánmérnökök jövedelmeit. Amíg 1935-ben minden 100 magánalkalmazásban álló mérnök közül 40-nek az évi jövedelme 2000 P, vagy annál kevesebb volt, további 21 legfeljebb 3000 P-t keresett évente, addig csupán 13-nak a keresete haladta meg az évi 3000 P-t. Havi 500 P-t 100 mérnök közül minden 10-ik, és csak minden 28-ik keresett évi 10 000 P-nél többet [3]. Az állami alkalmazásban álló mérnökök közül, 100 mérnök közül csak 16 keresett 150 P-t havonta, viszont évi 10 000 P-t csak minden 35-ik. A magánalkalmazásban álló mérnökök közül egy viszonylag kis számú csoport — üzemvezetők, gyári főmérnökök, a Villamossági igazgatói és vezető mérnökei, műszaki igazgatók — jövedelmei inkább a magánmérnökök jövedelmeihez, mintsem az állami szolgálatban álló vezető mérnökök jövedelmeihez állottak közelebb. Érdekes, hogy a két háború közötti Miskolc talán legfontosabb és legbefolyásosabb embere a Villamossági Rt. vezérigazgatója, Kolár Nándor volt. A Villamossági egyébként a Hitelbank érdekeltsége volt, vezérigazgatója tehát ennek a hatalmas pénzügyi csoportnak volt a helyi exponense. Kolár Nándor, régi Ganz-ember, mérnök, a Ganz Villamossági egyik volt igazgatója, aki a 20-as évek derekán került Miskolcra, mint a Villamossági vezérigazgatója. Miskolcra kerülése után alig egy esztendővel már a miskolci Nemzeti Kaszinó és a Kereskedők és Gazdák Körének választmányi tagja, a város legelőkelőbb úri társaságának dédelgetett kedvence, Mikszáth főispán állandó kártyapartnere. Hogy keresztény mivolta is hozzájárult ehhez a nem mindennapi sikerhez és presztízshez, azt nyilván nem kell külön hangsúlyoznunk, túl azon a rendkívüli befolyáson, amely a várost, monopolhelyzetéből következően, markában tartó Villamossági vezérigazgatói posztja önmagában is jelentett. A magánalkalmazásban álló értelmiségi foglalkozásúak között a zsidó vallású tisztviselők és mérnökök, adminisztratív dolgozók aránya elérte a 30%-ot is, azonban voltak olyan üzemek, mint a német érdekeltségű Deischel-gyár, vagy Szilágyi Miklós gépgyára, a Hangya lerakatai, más kifejezetten keresztény szövetkezeti vállalatok, és a 30-as években a Baross Szövetségbe tömörült keresztény nagykereskedők, amelyek szinte kizárólag keresztényeket alkalmaztak. Hogy milyen stílus uralkodott ezeknél a vállalatoknál és üzemeknél, mi sem jellemzi jobban, mint az. hogy pl. a Deischel-gyár mérnökeit bíróság elé állították és németbarátság, a munlll