A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Bankvezérek, cégvezetők és „kistisztviselők"

Miskolc gyáripara a gépi ellátottság tekintetében is rendkívül elmaradott volt. A gépi energiafogyasztás (HP-ben) csak hét üzemben haladta meg a 100-at, Viszont a Villamossági és a Gőzmalom Rt. gépi energiafogyasztása (19 337 HP) együttesen 10-szerese volt a többi ipari üzem öszszes gépi energiafogyasztásának. Ilyen gépi ellátottság és jelentéktelen gyáripar mellett természetesen a miskolci ipar kevés számú mérnökkel és kis adminisztrációval dolgozott. Annál is inkább, mert a 20-nál több személyt foglalkoztató ipari üzemek közül 18 élelmiszeripari, építőipari üzem volt, ahol az ipar többi ágához képest egyébként is alacsony volt a mérnökök és tisztviselők aránya, az összes foglalkoztatottakhoz képest. A dolog természetéből következett, hogy a pénz-, hitel- és biztosításügynél alkalmazottak többsége tisztviselő volt. A vidéki viszonylatban igen fejlett, kiterjedt pénzügyi élettel rendelkező Miskolcon 1930-ban 15 pénzintézet volt. Ebből azonban hét kifejezetten kisbank volt, négy jelentős tőkével rendelkező, helyi alapítású bank (1930-ban már kivétel nélkül affiliait intézetek) és nyolc valamelyik fővárosi nagybank fiókja volt. Ez utóbbiak alkalmazták a banktisztviselők 73,4%-át és a bankszakmában dolgozó diplomások 88,1% -át [1]. A bankszakmában dolgozó értelmiségi foglalkozásúak legalább három, egymástól jól elkülöníthető csoportra oszthatók a jövedelem nagysága és az alkalmazás minősége szerint. A csúcson a cégvezetők és igazgatók, a különböző biztosítási társaságok és vállalatok vezérképviselői állottak. Ezeknek együttes létszáma sem volt több 23—30 főnél, zömük főiskolát vagy egyetemet végzett pénzügyi szakember volt, és a városi társadalom legbefolyásosabb köreihez tartozóknak tekinthetjük őket. Azonban ebben a csoportban is voltak bizonyos típusok. Jellegzetes alakja volt a miskolci pénzvilágnak Neumann Adolf, egyszemélyben volt nagykereskedő, bankár és néhány nagyvállalat vezérképviselő j e. Mint a MÁK és a Borsodi Szénbányák Rt,, valamint egy nagy trieszti biztosító társaság vezérképviselője kezdte pénzügyi karrierjét. Származását tekintve régi, miskolci kereskedő-famíliából származik. Pályafutását Miskolcon kezdte H erez Jenő gépgyáránál, mint gyakornok. Alapítója volt a Neumann Adolf cégnek (terménynagykereskedelem) és a Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Banknak. Már a századforduló éveiben a város egyik vezető gazdasági embere. 1902-től a Kereskedelmi Testület elnöke, az Ipar és Kereskedelmi Kamara alelnöke, majd elnöke. A királytól 1917-ben nemességet kapott, királyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagja, a 20-as években az OMKE alelnöke, felsőházi póttag, számtalan kereskedelmi, ipari nagyvállalat és bank igazgató bizottságának tagja stb. Kereskedelmi főiskolát végzett és bár jellegzetes típusa volt a miskolci nagypolgárságnak, magát egy 1929-ben megjelent almanachban, mint magántisztviselőt tüntette fel. Rendkívüli közéleti aktivitás jellemezte, hasonlóan a miskolci nagypolgárság néhány más, hozzá hasonló reprezentánsához (Ferenczi Károly, Koós Samu, Liechtenstein László). Hozzá hasonló típusú bankvezér volt Fodor Jenő, a Hitelintézet vezérigazgatója is.