A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink

is, a XIX. században megindult erőteljes ipari felfutása miatt a városfejlődésben megelőzi a nagy hagyományú Sárospatakot, illetve Sátoraljaújhelyt, az akkori megyeszékhelyt.) 1945. után a szocialista iparosítás tovább növelte a város jelentőségét, az új közigazgatási átrendezés pedig, amely a három megyéből összevont Borsod-Abaúj-Zemplén központjába Miskolcot állítja megyeszékhelyként, tovább erősíti a város helyzetét és megadja végső, mai rangját: az ország második városa lesz, egyes területeken, pl. a lakosságszámban és gazdasági mutatókban ténylegesen (hiszen Budapest után második lett a nemzeti jövedelem gyarapításában, a felszabadulás után csaknem százezer új munkahelyet teremtettek), másutt (pl. kulturális, szellemi élet) a lehetőség szintjén. A városfejlődés fenti sémájával függ össze az irodalom helyi életfeltételeinek a megj avulása. A város huszadik századi, de különösen utóbbi két évtizedben' története azt mutatja, hogy az országban és a tájegységben betöltött szerepéhez méltó arcát igyekszik az irodalomban is kivésni. Ennek tüneteit egy elemző feltárás mutathatja meg (a folyamatba tartozó folyóirat-alapításokkal együtt). Most csak közvetlenül azokat a lapokat említjük meg, amelyek a Napjaink előzményeiként számba vehetők. Ezek: a két világháború között a Miskolci Szemle/' illetve a Termés/ a felszabadulás után a Kohó,

1 majd utódja, a Széphalom.

8 A helyi irodalmi élet már említett „történelmietlensége" miatt a fenti folyóiratok hordaléka nem rakódik le a Napjainkba, így elemzésükre sem térünk ki. Az előző kettő esetében ezt a feladatot Csorba Zoltán egyébként is elvégezte.'

1 A Kohóról és a Széphalomról annyit mégis hadd jegyezzünk meg, hogy lapszámaikat, az egységes évfolyam-megjelölés ellenére is két élesen elkülönülő csoportra oszthatjuk. Értékelésük a helyi irodalomtörténeti kutatás időszerű feladata lenne, ennek híján, mintegy sommásan ítélkezve, a két periódus között a különbséget az alábbiakban látjuk: az első három évfolyamban a szerkesztő bizottság a helyi írók legjobb színvonalán tartotta a lapot, emellett — elég bátortalanul — bevonták a fiatalabb írónemzedék egy-két városon-megyén kívül élő képviselőjét is. Sajnos, kevés volt az itt élő írók—költők színvonalas írása ahhoz, hogy a rendelkezésre álló folyóirat-íveket megtöltse, ezért a dilettantizmus is behatolt a lapba. A második periódusban, a IV. évfolyamtól viszont a színvonaltalan írások kiszorításával nyert teret arra használták fel, hogy az élő írók legjobbjaitól (Illyés, Weöres, Szabó Pál, Szabó Lőrinc) közöljenek. Ekkor emelkedik a lap színvonala, kilép provincializmusából. Igaz, a jellege is kialakulatlan, hiszen Károlyi Amy, Weöres Sándor és pl. Szabó Pál írása nem zárható úgy két folyóiratfödél közé, hogy a szerkesztőség koncepcióját dicsérné. Mindenesetre néhány szám alapján elbírálni alig lehet a folyóirat e második korszakát, a kibontakozását pedig az 1956-os események meggátolták. Maga a Széphalom az ellenforradalom ideológiai előkészítésében nem játszott szerepet, Kilátó néven megjelent melléklete viszont igen. Ezért újraindulására

10 vagy egy újabb folyóirat alapítására a feltételek kedvezőtlenek voltak, annak ellenére, hogy az ellenforradalom után Miskolcon történtek az első kísérletek az írók megszólaltatására.

11