A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink

Mindaddig, amíg megértek a feltételek az újabb folyóirat megalapítására, a helyi irodalom fejlődése, az újabb tehetségek felkarolása az ÉszakMagyarország időszakosan felbukkanó vasárnapi irodalmi mellékleteiben,

12 illetve a Borsodi Szemle 1958. és 1961. között megjelent számaiban található 21 Széphalom nevű irodalmi mellékletben kapott teret. Ez utóbbi nemcsak a helyi irodalom konszolidálását, az újabb tehetségek befogadását segítette, hanem érlelte egy újabb lap megalapítása feltételeit is. Az előzményként jelentkező folyóiratok szerepéről — befejezésül — idézzük magát a Napjainkat. G(ulyás) M(ihály) írja, az egyik könyvhét alkalmából a helyi irodalmi életre pillantva vissza: „Az úttörők munkálkodása nem volt hiábavaló, meglazították a szellemi televényt, hogy az utánuk következők dolgát könnyebbé tegyék."

13 Amikor a tények felsorakoztatásában eddig jutottunk, egy gyakorlati, mégis elvi jelentőségű közbevetés állította meg a történet szabályos rendjét. Észrevettük: a város megnövekvő szerepe, a „szellemi televény lazítása" talán önmagában kevés lett volna a Napjaink megtartásához. Az előzmények feltárásakor láttuk a különbséget, amely a két világháború közötti laptorzók és a Napjaink életfeltétele között fennállt. A Miskolci Szemle a gazdasági világválság hazai hullámába fulladt bele, a Termés megszűnésének is anyagi okai lehettek, hiszen az utolsó számban a szerkesztők az új polgármestert arra biztatták: legyen a miskolci irodalom mecénása! A Napjaink anyagi lehetőségei szűkösek, de biztosak. Mintegy havi háromezer példányban jelenik meg, 2 Ft-os árban kapható, így nem nehéz belátni, hogy szinte teljes egészében az állam dotálja, s tartotta el az induláskor is, amikor a lap még nem ismertette meg magát. A Miskolci Szemle és a Termés a második évfolyamában halt el, akkor, amikor már lassan kialakult a vásárló- és olvasógárdájuk, az eladatlan példányszámok azonban betemették a vállalkozást. Kezdetben a Napjaink is nagy remittendával bajlódott, az első évfolyam lapszámaiból 20—25% is visszamaradt, míg 1963 végére már csak az elenyésző 3—4% maradt raktárban.

1

'

1 Kérdés: egyéni vállalkozás kibírta, kivárta volna-e, hogy az olvasók befogadják a lapot? A Miskolci Szemle, a Termés megbukott, a szocialista kultúrpolitika, a mecénás tanács türelmes volt. Ahol lehetett, még adakozó is. A megyei és a városi tanács külön-külön irodalmi díjat és írói ösztöndíjat alapított az alkotási feltételek megjavítása érdekében, illetve a teljesítmények elismerésére.

15 Vidéki folyóirat Túl kedvezően ítélnénk meg Miskolc helyzetét, ha egy, a megnövekedett lehetőségekkel éppen ellentétes hatást nem említenénk. Eddig azokról a tényezőkről esett szó, amelyek az irodalom helyi életfeltételeit megjavították. De miért csak a lapalapításban? — kérdezhetnénk — hol maradt a többi tényező? A magyar történelem alakulása (részben ugyanazok az események, amelyek Miskolc lehetőségeit megnövelték) sajátos aránytalanságot idézett elő az ország gazdasági, de főként szellemi és kulturális életében, amely egyben a miskolci irodalmi élet fejlődését is korlátozta és korlátozza.