A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

fegyvert, elővették az elemózsiát csak Jókainak nem kellett az étel, ö ment lefele a forrás vize mellett, egyszer a patakcsa mellett egy gyönyörű zöld oázist lát, kövér keserű lapuból olyan nagy volt a lapuja, hogy alálehetett volna ülni, is mi különösebb, hogy abból egy őznek a háta látszott ki, szegény épen szomját enyhítette, Jókainál nem volt a puska, mit csináljon, ha ő a puskájáért elmegy, addig az elmegy, egyet gondol, hát ha így meg lehetne fogni, óvatosan felé megy, az őz nem veszi észre, fejét a kövér levél eltakarta, Jókai már oly közel volt, hogy a nyakát akarta elfogni, mikor az őz fejét felemelte, két agancsa egyenesen a Jókai kezébe került, ő agancsával fogva hányat vágta, s ráfeküdt, s kiabálni kezdett, ha hó, ha hó, társai azonnal ott termettek, s Szent Imrey vadász késével elvágta a nyakát, derék egy őzbak volt. Jókai majd hogy meg nem siratta, szegény állatot, minek is fogtam meg, hiszen neki is oly szép az élet. —• Aztán egy iszalag venyigével az őz lábát összekötötték, úgy vitték haza nagy triumfussal egyenesen Csányiékhoz, belőle még az estére pompás lakoma készült, s vidám poharazás között lakomáztak belőle, — így végződött a Jókai vadászása, ő volt a nap hőse, — de többet nem lehetett vadászni el csalni. Jókai nem csak maga volt mindég Tardonán ezen időben, de le jöttek Pestről Telepy Károly kinek magának is volt háza Tardonán, Egressy és Tóth Soma színészek, ekkor vala még csak vig élet a színészek tudják csak hogy hogy kell mulatni. Anyámtól tudom ez utóbbi esetet, Egyszer Jókai, Telepy, Egressy, Tóth Soma egy este be állítanak hozzánk, azt mondja Telepy Anyámnak, no Julcsa főzz túrósgaluskát, jó, hát anyám rögtön hozzáfogott s főztek, kitűnő túrós galuskát, ittak rá pár pohár bort, akkor azt mondja Telepi, egyéb semmi sem kell, hanem most menjünk Szent Imreyékhez. Mindnyájan te is Endre, meg a feleséged is — nem hagyott békét, menni kelletett. Elmentek, ott azt mondja Telepi, no Borcsa (A Szent Imrey Pál feleségét Horváth Borbálának hittak) főzessél turósgaluskát, hiába mondta, hogy már vacsora után vannak, főzetni kellett, főztek tehát, elfogyván a turósgaluska pár pohár bor után azt mondta Telepi, no most szedjétek össze magatokat, te is Pali, te is Borcsa, menjünk Bodolaihoz, hiába nem akartak, menni kellett, elmentek, s Telepi azt mondta no Samu, főzessél turósgaluskát, de hiszen a feleségem már fekszik, semmi az eredj költsd fel, fel kellett neki kelnie, s főzetni turósgaluskát, mikor ott is ettenek és ittanak, azt mondta Telepi most készüljetek, te is Samu, a feleséged és most menjünk Csányinál. Csányiék már mindnyájan feküdtek és aludtak, nem tesz semmit, azért be megyünk, oda álltak az ablakhoz dalolni kezdik Nyisd ki gazda a házadat mert rádgyujtjuk, —- fel kellett kelni, mikor bent voltak azt mondta Telepi no Jusztina főzess túrós galuskát — ;s főzetni kellett, újra hozzá láttak ittak rá, itt már reggelig. — Ilyen élet volt akkor, az soha többé vissza nem jő. Vagy egy másik alkalommal össze szedték magokat, most menjünk a Bükkbe, az asszonyok is, Csányi és Szent Imrey befogattak, egyik szekérre enni és inni valót pakoltak, a másik úgy jött, üresen, az arra való lesz, ha az asszonyok közül valamelyik elfáradna, majd fel ül arra. Egressy ez alkalommal oly lovagló félczombig érő lakcsizmát húzott, hiába figyelmeztette atyám, hogy az nem a Bükkbe való, abba oda nem