A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

lehet menni, ő megmaradt annál, hogy az bizony jó lesz, épen azért vette azt fel, — s mi történt, az asszonyok közül senki nem fáradt el, mentek gyalog, de Egressy csak az erdő széléig tudott menni, ott levetette a lovag csizmát, mezitláb próbált menni, de úgy sem tudott, utoljára is őt pakolták fel a szekérre, Ö ment egyedül a szekéren — a többiek nem csekély tréfája között. Az utazás is víg tréfa között ment, egyszer azt mondja Telepi Bodolainak, no Samu, fogadjunk, hogy én jobban tudok szaladni mint te, Bodolay azt mondta azt már nem hiszem, fogadjunk, jó de mibe, hát a ki veszít, holnap annál leszünk vacsorán, az tartozik turósgaluskát főzetni, — jó, nohát amott van egy fűzfa bokor, cirka 200 lépésnyire vala, annak a galját kell megfogni, aztán onnan visszafordulni s a melyik hamarább vissza jön az lesz a nyertes, helyes, előre állottak, egyszerre indultak, ez volt azám a furcsa, mert Telepi minden lépésnél a sarkával az ülőrészét is megérintette, mégis elhagyta Bodolait, s végigszaladt a czélig. de Bodolay midőn azt látta, hogy ő hátra marad, nem ment el a czélig, az asszonyok majd agyon nevették magokat, hanem vissza fordult, mégis Telepi lett a nyertes ő hamarább érkezett vissza is. — így aztán más nap Bodolayéknál volt a vacsora, ott mulattak éjfél utánnig. Mikor kiértek a Klastromhoz, a szekérről az enni és inni való lekerült, az asszonyok főztek kitűnő gulyáshúst, a férfiak sütöttek zsivány pecsenyét, aztán csak ettek és ittak rá. Egressy szavalt néhányszor, a jókedv határtalan volt, jól mulattak, daloltak, addig hogy estve lett mire hazaértek. — így éltek ekkor Tardonán, Jókainak az ott lét nemvolt unalmas, sőt szeretett ott lenni, annyira, hogy ott akart maradni, nyilvánította is, hogy ott vészen birtokot, aztán ott telepedik meg barátai között, — de persze máskép lett, neje elhozta men levelét, s elvitte őt magával Pestre, minő kár is lett volna neki ott maradni. — Ezeket nem olvastam a lapokban, pedig talán ezeket is érdemes lesz leközölni, kérem azért a tek. szerkesztőséget szíveskedjék becses lapjában annak helyet adni. Miskolc, 1925. febr. 19-én hazafias üdvözlettel Rácz István" Rácz Endre (András) tardonai ref. lelkész 1849-ben 32 éves volt, tehát fiatalember. Fia, Rácz István csak 1854-ben született, a feljegyzéseket 70 éves korában, 1925-ben írta le apja — nyilván igen sokszor elhangzott —, elbeszélései alapján. így a történet hitelessége a háttérbe szorul, viszont tanúi lehetünk egy Jókai-legenda kialakulásának, amelyben az igaz alaphoz esetleg más alkalommal történt kis történetek, adomaszerű elbeszélések is csatlakozhattak. Esetleg —, mert az ellenkezőjére sincs bizonyítékunk, legfeljebb annyi, hogy azok hangulata nem mindig illik a Jókai saját maga által kialakított és regényei által a köztudatba is átment tardonai bujdosási történetéhez.