A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

eseményekben tevékeny részt vett, (hogy mint, azt nem akarom itt leírni, hiszen az régen meg van írva, s mindenki előtt ismeretes) csak Tardonán. létéről beszélem el, mit hallottam, s tudok róla. Hogy jött ő Tardonára? Ez is meg van írva, de kipoetaizva nem úgy mint történt, pl. hogy térképet vettek volna elő, s azon próbáltak keresni alkalmas helyet, s Tardonát találták annak valónak — hanem Jókai a színészekkel igen jó lábon állt, különösen Egressy-vel, Telepy Károllyal, ezek előtt vetette föl a kérdést, hová menekülhetne ő. Telepy Károly, kinek neje Csányi Zsuzsanna volt, állott elő s mondta neki, tudod mit, Eredj Tardonára, ott laknak a feleségem testvérei, Csányi Béni, és Csányi Julianna Rácz Endréné, menj oda, ott az Ördög sem fog keresni, el leszel rejtve jól, ott nem árulnak el. megőrizni és szeretni fognak. Jókai ezt elfogadta. Egyszer Tardonára érkezik egy kocsi, azon Jókainé mint nagyságos asszony, Jókai mint inas, Rákóczi János (Kossuth titkára) mint kocsis ülnek. Jóllehet ők Csányihoz akarnak menni, de a ház nem vala ismeretes előttük, mikor a ház előtt hajtottak volna el, Csányi ép a cselédektől, kiknek rendelkezéseit kiadta, ment volna be házába, az eső esett, az utasokra szóla, hó, hó, megálljanak, nem látják, hogy itt nincs kapu, ily időben nem lehet utazni — megállottak. Csányi egy igen bizalom gerjesztő, igen derék, szép magyar iskolázott úri ember vala. A kocsihoz ment, a nagyságos asszonyt, Jókainét a kocsiból lesegíté, s vezette be a házba. Saját kocsisának pedig kiáltott, Jóska, gyere fogjátok ki a lovakat, helyezzétek el az istállóban, viseljetek rá gondot, a kocsit is tegye száraz helyre. Rákóczi pedig az eső elől az eresz alá menekült, így történt, hogy a Csányi kocsisa durván rá kiáltott, de hiszen te is kocsis vagy, hát ne álj félre, hanem fogd ezt a lovat s vezesd utánam. —- Csányiék már ekkor az előszobába voltak, hallották a kocsis hangját, •— de csak mennek befelé, ekkor sugá Jókai Csányinak — nem kocsis az a ki kin maradt, hanem Rákóczi János, a Kossuth volt titkára. Csányi csak nagyot nézett, Jókainét bevezetvén, visszament Rákócziért, vele együtt ment vissza. — Bent aztán a szokásos bemutatkozás megtörténvén, Jókai előadta, hogy ők voltaképpen ide törekedtek. Csányi azt mondta, nagyon helyes, itt maradnak, ne féljenek semmitől, míg ő él semmi veszedelem nem érheti őket. Csányiné pedig jó ebédet készített, jól ebédeltek, aztán elbeszélgettek, felvoltak majd éjfélig, úgy tértek nyugalomra. Más nap, reggeli után Rákóczi restelvén a kocsissal való dolgát, a kocsiba Csányi befogatván — eltávozott. — Jókaiék ott maradtak. Jókainé szeretett volna a tardonaiakkal megismerkedni, azután távozni el, már csak azért is hogy tudja, hogy ő férjét kik között hagyja. Mikor ezt Csányiék észrevették azt mondták, most pedig gyerünk el a paphoz, Jókainé kész volt egyszerre, hogy jó menjünk. De Jókai zárkózott volt, vonakodott, nem akart senkit sem ismerni, hogy őt se ismerje senki, de Csányi megnyugtatta, odabizony elmegyünk, ne félj hiszen az én sógorom, felesége az én testvérem, így azután el mentek.