A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

A lelkész (az én Atyám) szíves házigazda volt, csak hamar megismerkedtek, Anyám jó ebédet készíttetett, ebédre mind ott maradtak, s csak estére mennek haza, azután Jókai minden nap ott volt Atyámnál, nagyon megszerették egymást, barátok, sőt pajtások lettek. Tardonán ekkor több úri ember lakott, ott laktak a Szent Imreiek, Bodolayék, Csányiék stb. Daczára Jókai zárkózottságának, Atyám össze tudta őket hozni — úgy hogy Tardonán más szórakozás nem lévén, hol egyiknél, hol másiknál jöttek össze, vidáman töltötték el az időt, elbeszélgettek, kártyáztak, s quaterkáztak. Így folyt — töltötték az időt, de így nem tarthatott az sokáig, Jókainénak menni kellett midőn mindenkitől elbúcsúzott, férjétől is érzékeny búcsút vett, őt biztatva, maga is megnyugodva, hogy jóhelyen hagyja, eltávozott Pestre. Ekkor vett erőt Jókain a csüggedés, a félelem, úgy hogy Atyámnak, s Csányinak nem lehetett őt magára hagyni szórakoztatni kellett őt, Ekkor mondta Atyám neki, hogy tudsz-e sakkozni, tudok felele, akkor gyere játszunk, hozzáfogtak, s atyám egymás után vert rá 4. partit, ekkor abba hagyták, másnap már korán reggel jött Jókai, hozta magával a sakk tudományt, egy nagy könyvet, minden lépését abból tette, s az eredmény az lett, hogy atyám győzött 3-szor egymásután. — Ez sehogy se ment a fejébe, harmadnap reggel újra jött, s azt mondta atyámnak, hol van az a sakk, add ide, Atyám oda adta, ő fogta a hóna alá, s ment vele haza Csányiékhoz, miért viszed el, kérdezte Atyám, annyit mondott, majd megtudod, Csányi egy oldal szobát engedett át neki, hogy míg ott lesz az az ő szobája, abba beült, egész nap sakkozott maga, estve fele azt mondta Csányinak, no Béni gyere be velem Endréhez, miért most, majd tán vacsora után, nem most egyenesen, sürgősen — most megverem a papot, s csakugyan megverte, megnyerte a partit 2-szer egymás után. Biztatni, bátorítani is kellett őt. Mondta neki Csányi Ne félj semmit pajtás, míg engem látsz, de Jókai csak csüggeteg maradt, Ekkor Csányi be vitt hozzá 2 rudalló kötelet, — no nézd pajtás az a te szobád ablaka a szabadba néz, nincs szomszédja, ezeket a köteleket ide kötjük az ablakod vasára, (erős vas kereszt volt rajta) aztán a kettőből csinálunk egy kötél hágcsót, hozzád az én szobámból lehet csak bejönni, téged, ha veszély fenyeget, bár ki jönne, ide be nem jöhet, mert én feltartóztatom, te pedig a hágcsón kimégysz, s le a patakhoz, (a Hársas patak a Csányi házok mellett folyt) azután a patak mellett mely mellett fűzfa bokrok vannak, a Hársas forráshoz érsz, az pedig a Bükk erdőség tövében van, be mégy a Bükkbe, az ördög sem talál ott rád, estére jöj vissza a forráshoz, én élelmi szerekkel ott leszek, ha szükség lesz rá bundát is viszek — ne félj tehát semmit. — Persze minderre nem vala szükség. Jókai vadászni megy Mint fentebb is említem, Jókai napközben mindig nálunk volt, kivéve mikor, ki nem ment a Hársas forráshoz, hol néha egész nap is el malmozott, a forrás folyására ui. a maga zsebkésével kis malmot faragott, 5 G7