A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A tarcali „Piéta"

mesterre vall, s ezt valószínűsíti az a körülmény is, hogy a Hegyalján évszázados hagyományai vannak a kőfaragó mesterségnek. A tarcali Pietáról leolvasható stílusjegyek, a kompozíciós megoldás nem könnyíti meg a nem ismert alkotási időpont megközelítését. A duzzadó izomzat, a barokk korona barokk csoport benyomását kelti, azonban a kompozíciós séma nem barokk, gótikus kompozíciós megoldást láthatunk. A XIV. századi típusokon Krisztus testét éles szögben megtörten, Mária kezeitől támasztva helyezték el, s lecsüng a fej. ernyedtek a karok és a lábak. A XV. század egyik típusánál Krisztus felsőteste Mária ölében vízszintesen nyugszik, míg a másik típusnál a halott Krisztus földön fekvő testét, vállait támasztja lábaival Mária.

18 A reneszánsz típusánál Mária ferde irányban ül, a holttest átlós vonalban az ölében, lábai, jobb karja lazán hajlik le. Ez utóbbi típusból indult ki a XVII. és XVIII. század számos szoborcsoportja is. Később Krisztus rögzített fekvését feladják, teste átlósan lefelé siklik, Mária csupán egyik hónalját támasztja (lásd: Michelangelo Rondanini-Pietáját, vagy akár a gyöngyösi közlésünket, s igen sok német példát). Donner gurki Piéta-csoportja a késő gótikus ábrázolást lágyabb vonalakban oldja fel, s bekövetkezik a test fokozatos előrefordítása is. Ez a XVIII. század első felében kezd elterjedni. 6. kép. A tarcali Piéta