A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A tarcali „Piéta"

5. kép. Szepesi Aloiz síremléke a tarcali Pietával szinte az anyai ölbevétel után merevedtek meg, de a halálba merevült test is nyugszik az anya ölében, s nem lóg, nincs többszörösen megtörve, hajlítva. Bal karja az oldalához simul, jobb karja nem lóg mereven, nem keresett görcsösen támaszt, hanem az anyja lábához támaszkodik. Nem hord koronát, mint a képeinken bemutatott váci,

1

"" gyöngyösi

1,5 vagy jászberényi

1

' Pieták Krisztusa, hiszen ő e pillanatban nem király, hanem a kiszenvedett Ember! Az alkotó művész arra is gondol, hogy a lábak ne lógjanak támasz nélkül: a Golgota kövei — melyeken az Anya ül — lábaihoz igazított támaszt nyújtanak. A váci és a jászberényi szoborcsoportok Krisztusai Mária alakjához képest aránytalanul kisméretűek, torzított arányúak, a gyöngyösi Krisztusalak elhelyezése torz és valószerűtlen; a tarcali szobron viszont megfelelőek az arányok, a kis méret korlátait, az anyag kötöttségét torzítások és modorosságok nélkül küzdötte le az alkotó művész. A megmunkálásmód, a test anatómiai felfogása, Krisztus arcának elképzelése és kialakítása népi