A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A tarcali „Piéta"

JEGYZETEK 1. Komáromy J. : Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban. HOMÉvk. V (1964— 65). Miskolc, 1965. 48. 2. Komáromy i. m. 48. 3. Komáromy i. m. 18. A tarcali „Piéta" A keresztről levett Krisztust ölében tartó és az őt sirató Mária képzőművészeti ábrázolása mintegy 700 év óta vált általánossá, és ezt a témát világhíres festmények, oltárok és szobrok a legkülönbözőbb megoldásokkal, csoportosításokkal és elhelyezésekkel tették ismertté. Az Athos-hegyi festőkönyv

1 a séma meghatározásánál a következőt írta: ,,Az úr anyja ül a földön és Jézust az ölébe veszi." A legismertebb festmények zöménél a halott fiát sirató, aléltan ölelő Máriát mélységes bánattal részvevő, döbbenten térdelő, vagy szerényen meghúzódó tanítványok és gyászoló szent asszonyok veszik körül, de a bánatban osztozók nagyobb száma, a fájdalmat különböző módon kifejezők szerepeltetése a halo ttsiratók legtöbbször megragadó ábrázolása folytán megosztja a figyelmet. A nyugatot szenvedő diagonálkompozíciók, a keletet csendesen ünnepélyes csoportok jellemzik. Wilhelm Pinder szerint

2 az ismeretes ábrázolásoknak költői gyökerei vannak, az eredet a középkori passió játékok misztériumszínpadaihoz vezet. Néhány ismert festmény kompozícióját szemlélve kívánunk eljutni a leszűkült fogalomig, a siratócsoport középrészéig, a halálba dermedt testet támasztó, karoló, simogató, búcsúztató Mária fájdalmát legszűkszavúbban. de legvilágosabban kifejező megoldásig. A Lorenzo Monaco-nak nevezett Piero di Giovanni által a XIV. század vége felé festett és a prágai Nemzeti Galériában található temperafestmény előterében a keresztről levett Krisztus még részben a földön fekszik a reáboruló, arcát jobbjával támasztó, bal kezével pedig Krisztus balját tartó Mária jobb térdére támaszkodva, előttük Krisztus jobbját tartó és térdelő szent alakja, mögöttük pedig aranyglóriás szentek sokasága, háttérben pedig meredek sziklákon a golgothai kereszt és a rideg város . . ,

3 Hugo van der Goes (kb. 1440—1482) Bécsben található. 33,8x23 cm-es fa-festményén Krisztus teste már erőteljesen ferdén van elhelyezve, Mária bal térdére támasztották, s határozott mélységábrázolással, de 10 alakos kompozícióban ábrázolják Krisztus siratását/

1 A motívum ferde irányítása jellegzetes megoldási mód, de a XVI. század folyamán egyre inkább eltűnik. A majdnem szembefordítva megdöntött holttest erőteljes rövidülést is mutat, s például Dürer is többször rövidülésben ábrázolja a képsíkba helyezett Krisztust. Joos van CZeue-nek