A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zbornik Slovenského Národného Múzea — Ethnografia, 1909., 1970., 1971. kötete (M. M.)

munkatársa az újonnan megnyitott Árvái Múzeum (Oravské Múzeum) állandó néprajzi kiállítását ismerteti. (Meglepő •—, hogy az elmúlt néhány év során Z. Caplovicovának milyen gazdag néprajzi anyagot sikerült őszszegy űjtenie!) Ebben a rovatban kapott helyet még J. Langernak két beszámolója is, ahol a készülő árvái (regionális) szabadtéri múzeum terveit és elgondolásait foglalja össze, majd egy másik cikkében az árvái víztároló medence (Oravská priehrada) egyik szigetén fennmaradt templomában egy készülő árvái népi galéria (főleg a népi plasztika emlékeiből összeállított) alapjait kívánják megvetni. Ezek a munkálatok lassan a vége felé közelednek. Ez a rovat voltaképpen a többi szlovák táji és regionális múzeumok néprajzi rovata. (Kár, hogy az itt folyó munkákat —mint ezt pl. Árvából is láttuk —, az évkönyv nem regisztrálja részletesebben.) A többi rovat már csak inkább a mártoni múzeum belső ügyeiről tájékoztatja az olvasókat. Beszámolnak pl. az országban és külföldön végzett gyűjtő- és tanulmányutakról, ásatásokról, levéltári kutatásokról. Itt kap helyet a múzeumi munkáról szóló évi jelentés is, különféle hírek, könyvismertetések, jubileumokról való megemlékezések stb. Az elmondottakból nagyjából megismerhettük a martini Szlovák Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának tevékenységét és munkáját. Láthattuk —, hogy az itteni muzeológusok energiájuk nagy részét a nemrégiben elindított szabadtéri múzeum megszervezésére központosították. E cél érdekében kifejtett munkásságuk megnyilatkozik a publikációs munkásságukban is. A munkából derekasan kivették a részüket. Fáradozásukat az államigazgatás legfőbb szervei is észrevették és méltányolták. 1968-ban a csehszlovák köztársaság elnöke a mártoni múzeumot a legmagasabb állami kitüntetésben: a „Köztársaság rendjelével" tüntette ki. Az ismertetett három évkönyvben (1969, 1970, 1971) kb. 30 tanulmányból 20-nak a szerzője a múzeum belső munkatársaiból kerül ki. (További 6 tanulmány szerzője a regionális múzeumokban dolgozó etnográfusok írása, csak 4 idegen (akadémiai vagy egyetemi kutató intézményekben dolgozó) szerzők írása. Ezek a számok magukért beszélnek. A magunk részéről megelégedéssel tesszük ezeket a könyveket a helyükre. Nagyjából megismertük a szomszédoknál folyó néprajzi és muzeológiai munkát. Szlovák kollégáink méltán megérdemlik a dicséretet. — Az évkönyvekben publikált dolgozatokhoz —, rovatokhoz csak annyi megjegyzést fűzhetünk, hogy kívánatos volna a programozott rovatokat minden kötetben (tehát minden évben) megfelelő anyaggal látni el. Egy másik kívánalom az volna, hogy nem ártana —, ha az egyes kötetekben közzétett ,,évi jelentések" évről évre (tehát következetesen) és még részletesebben tájékoztatnák a külvilágot a múzeum belső kutatómunkájáról. Ugyancsak jó volna, ha az évkönyv recenziós rovatát is jobban kibővítenék a szlovák múzeumi kiadványok és más történeti-néprajzi publikációk ismertetésével. Azt gondoljuk, hogy a múzeumi évkönyvek 65 éves múltja is ezt kívánja. A három utolsó kötet azt bizonyítja —, hogy a szlovák néprajz és a néprajzi muzeológia irányítása jó kezekben van, s ezért további érdeklődéssel várjuk a többi köteteket. M. M.