A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zbornik Slovenského Národného Múzea — Ethnografia, 1909., 1970., 1971. kötete (M. M.)

kai. Ilyenek pl. I. Kristeknek az árvái boronafalú kovácsműhelyekről írt tartalmas dolgozata. Nem kevésbé tanulságos A. Polonecnek a közép-szlovákiai kapukról és ajtókról, vagy a dél-szlovákiai tornácos és oszlopos házakról írt tanulmányai. (Itt a szerző magyar forrásokat is számba vesz, és azok eredményeivel, pl. Tóth J. megállapításaival nem mindenben ért egyet.) Igen sok új anyagot hoz az építkezés irodalmába I. Turzonak a szepesi magurántúli népi építkezést ismertető munkája. Magyar szempontból igen tanulságos J. Mjartannak a csallóközi vályogfalas házakról írt monográfiája. A népi építkezés anyagában igen értékes adatokat jelentenek J. Hycko közlései, aki pl. a liptói mezőgazdasági épületeket, udvart és azok életét írja le. A házkutatás sorában Kelet-Szlovákia se marad le, az itteni kutatók közül J. Koma a plavnicei faházak konstrukciós és alaprajzi fejlődését ismerteti. Igen értékesek a szlovák házkutatás tanulmányai között azok a munkák is, amiket nem kimondottan néprajzos képzettségű, de a múzeumi légkörben dolgozó és kutató dialektológusok végeztek. A Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatósága az építkezés terminológiájának kutatására, nyelvész képzettségű kutatót állított be a gyűjtő munkába. Ilyen anyagot mutat be J. Vozár Liptó megye olyan falvaiból, melyek a Vág menti víztároló medence építése miatt már kiürültek — vagy a kiürülés folyamatában vannak. A múzeumokban dolgozó nyelvész-kutatók igen hasznosan segíthetik a tárgyi dokumentumokat gyűjtő muzeológusok munkáját. A néprajzi tanulmányok sorában figyelemre méltó két tanulmánya van az évkönyvekben M. Kaiíovának —, aki az egyik dolgozatában egy árvái (Orava) falu hagyományos ruházatát írja le, a másikban egy Vág menti (szintén likvidált) község textilmunkáit dolgozza fel. Ebben a rovatban elég arányosan részt kaptak a különféle mesterségek és foglalkozások feldolgozásai is. így pl. S. Mruskovic (az intézet igazgatója) a nyugat-szlovákiai mészégetés hagyományait foglalta össze. G. Serbinová a szlovák fafaragók fémöntési technikáját dolgozta fel. V. Abelová a szalmafonással foglalkozó háziiparosok munkáját írja le. Az évkönyvek egyik legjobb tanulmányának P. Slavkovsky munkáját kell minősítenünk, aki az árvái idénymunkások küzdelmes életét dolgozta fel. Ebbe a kategóriába tartozik még F. Kalesnynak a Rajec völgyéből közölt két tanulmánya is, melyben az ottani mézeskalácsos mesterséget és a fackovi húsvéti tojások ornametikáját ismerteti. Igen figyelemre méltó és fényképekkel is illusztrált dolgozat L. Culennek a nagyszombati (Trnava) fazekasságról és készítményeikről írt összefoglalása. Az önálló néprajzi dolgozatok sorában külön ki kell emelni még V. Aberlovának a Trencsén-környéki kenyérsütésről írt tartalmas beszámolóját. A gazdag adatanyagra támaszkodó tanulmány alkalmas összehasonlító anyagot szolgáltat az európai kenyér-kutatók számára. (A tanulmány egyik legfőbb erénye —-, hogy ez az első szlovák kenyér-monográfia.) Külön speciális rovatban kaptak helyet a „néprajzi muzeológia" témájába tartozó cikkek, hírek és beszámolók. (Ezt a rovatot a Szlov. Nemz. Múzeum évkönyve a korábban megjelent Slovensky národopis akadémiai kiadványból vette át.) Itt Z. Caplovicová, az árvái tájmúzeum néprajzos