A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán

4. kép. Lekvárfőzés Filkeházán. égjen. Amikor elpotyog a fél üst szilva, vagyis folyékony állapotba kerül, nagyfazékba kiszedik. Egy kicsit mindig hagynak az üst alján, ehhez öntenek annyi szilvát, amennyit kiszedtek. Az almát a szilvához hasonló módon potyózzák el, de régen nem szedték ki a magházat, hanem potyózás után lyukas tálon átpasszír ózták. A friss potyóból kiszednek egy tányérral és a gyerekeknek adják, akik mindig megjelennek, ahol lekvárfőzés van, „mennek potyót nyalni".

7 A gyerekeknek potyós kenyeret is adnak, de ilyenkor elküldik őket az üsttől, mert a kenyérmorzsától megsavanyodik a lekvár. A főzés második fázisa a sűrítés. Amikor az összes szilvát vagy almát elpotyózták, fokozatosan ismét visszarakják, s eddig kavarják, amíg sűrűre nem fő. Az üstre néhol fafedőt is tesznek, hogy „ne potyogjon szét a lekvár". Van egy fakanál is az üst mellett, a kavaró időnként ezzel kaparja le az üst szélére főtt lekvárt, s kóstolja, hogy meddig kell főzni. A lekvár akkor jó, ha a lefelé fordított kanálról nem esik le. A lekvárfőzés gyakran az éjszakába nyúlik, pl. egy mázsa szilvát reggel 7-től este 10-ig főznek. Ha nagy üstben főznek, előfordul, hogy egészen hajnalig kell kavarni. Iyénkor este mindig összejöttek a falubeli legények és lányok, segítettek kavarni, közben kukoricát sütöttek a tűzben, tréfáltak, nótáztak.

8 Ha esőre áll az idő, sátrat építenek az üst fölé. Erre a célra a szénás szekér lajtráját használták fel. A falhoz vagy két rúdhoz támasztják, s ponyvákkal fedik le, majd kukoricagórót tesznek rá. Előfordult, hogy lajtra helyett két iáptóból (létra) állították össze. Amikor kellően megfőtt a lekvár, az üstöt keleppel együtt kiemelik, a lekvárt forró állapotban fából készült bödönökbe és porcelán szilkébe rakják. Ha nem találják elég sűrűnek, kenyérsütés után a kemencébe