A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán

kevesebb fa kellett a főzéshez (2. kép). Az üst később kikerült a gödörből, a földre állított üstlábra helyezték, az alját sárral vékonyan betapasztották, hogy „oda ne égjen a potyó". Az üstlábat kővel körülrakják, így jobban tartja a meleget. Két nyílást hagynak rajta, egyet a tűzrakáshoz elöl, a másikat a füst elvezetésére (3. kép). 1945 után a háborúból ittmaradt 3. kép. Lekvárfőzés föld fölé épített, kemenceszerűen kialakított üstben. Pányok. benzineshordókat kettévágták és ezekbe helyezik az üstöt, így nem kell tapasztani, gyorsabb a felállítása. Az üstöt szélvédett helyre állítják, két oldalára egymástol kb 1,5 méter távolságra két másfél méteres karót vernek a földbe. A karókba egy középen kilyukasztott deszkát szegeznek, ebbe a lyukba illesztik a kelepet az üstbe szorító, négyszögletesre faragott, felfelé keskenyedő, függőlegesen álló rudat (4. kép). Egy hosszú nyél segítségével jobbra és balra félkörbe forgatják a kelepet, így biztosítják a szilva állandó mozgását és megakadályozzák, hogy odaégjen.

(! A kavarás nehéz, fárasztó munka, megállás nélkül kell végezni, ezért ebben az egész család részt vesz. A felhasznált szilva menynyisége az üst nagyságától függ, a nagyobb üstbe 5—6 véka, a kisebbe 3—4 véka szilva fér el. A lekvárfőzés két szakaszból áll. Először el kell potyázni a szilvát, ezért csak félig rakják az üstöt, hogy könnyű legyen kavarni. A kimagvazott szilvát víz nélkül az üstbe rakják, s ezután gyújtanak alá. Lekvárfőzésnél fával tüzelnek, jó bükkfára van szükség, hogy egyenletesen m