A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink
A Napjaink a megalapításakor három központi (Kortárs, Üj írás. Élet és Irodalom) és három vidéki folyóirat (Alföld, Tiszatáj, Jelenkor) hierarchiájába illeszkedett be. A „rangját" az adta meg, hogy Miskolcon szerkesztik, azaz: vidéki folyóirat. Ez a fogalom a sajátos magyar szóhasználatban lényegében kicsinyítő értelmű. Másutt, pl. a környező szocialista országokban egyes nagyvárosok fejlettségben megközelítik a fővárost, sőt, az is előfordul, hogy a gazdasági vagy szellemi élet egyes területein nagyobb súllyal is rendelkeznek. Ez ma Magyarországra, a hivatalos decentralizációs törekvések ellenére sem jellemző. A főváros tízszerese a legnagyobb vidéki városnak — a népességszámot tekintve. A betöltött szerepre vonatkozó szorzót ennél jóval nagyo'bbra becsülhetjük. A főváros és a vidék aránytalansága az irodalmi életre is érvényes. Budapest felszívó hatása jelenleg is igen erős, ezért egy-egy vidéki városban alig-alig alakulhat ki tartósan igazán jelentős számú és rangú szerzőgárda. Ezek az országos jelenségek törvényszerűen éreztetik a hatásukat a Napjaink esetében is. Egyrészt az itteni írók-irodalmárok elköltözése figyelhető meg (Ladányi Mihály, Bihari Sándor, Kabdebó Lóránt, Zircz Péter stb.), másrészt a letelepítési kísérletek kudarca. 16 Az elszívóhatás mellett Budapest túlméretezettsége az ún. „metropolizmus" veszélyével is fenyeget. Erre Németh László figyelmeztetett — éppen a Napjainkban megjelent — Vidéken élni című cikkében: ,.Ahol sok író, művész él egyrakáson, aki mind a maga dicsőségével, a hatáskeltés ingereivel van elfoglalva, a jónak látszó receptből gyorsan lesz divat, alkalmi összefogásokból alaptalan hírnév vagy rosszhír, az irodalom befolyásolását irányító csoportok nézeteiből: szellemi terror." 1 ' Sajnos, a magyar irodalmi életbeja e betegség egyes szimptómái fellelhetők. A metropolizmus hajlandó arra, hogy mindent, ami önmagán kívül esik, provinciálisnak ítéljen meg, ne méltassa figyelemre. Mivel magyarázhatjuk, hogy például a Kortárs egyetlen sorban sem emlékezett meg az országos terjesztésű Napjaink megjelenéséről? Nem ez rejlik a tájékozatlanság mögött, amely többször bebizonyította, hogy igen sok író, költő, kritikus nem olvassa a vidéken szerkesztett folyóiratokat? 18 A Napjaink, mintegy saját szorító helyzetéből kibeszélve, de mégis tisztán elvi alapon több cikkben fölvetette a decentralizmus kérdését, harcolt érte a maga sajátos eszközeivel. Egyrészt teoretikus cikkeikkel, 10 másrészt a provincializmus kiszorításával. Már a lap léte és beköszöntő cikkének (Vállaljuk! — I. 1.) kitétele is („Nem akarunk vidéki lap lenni!"), felszólalás a metropolizmus és a provincializmus ellen, az ország kulturális egyensúlya érdekében. Az átlapozott tíz évfolyam lapszámai arról az erőfeszítésről árulkodnak, amellyel a szerkesztő bizottság igazolni akarta, hogy vidéken élve is lehet a provincializmus veszélye nélkül a vidékről szólni (ahogy Veres Péter mondta: Vidéken élni, de országban gondolkozni!). A közreadott írásokból jó néhány vállalkozik arra, hogy a borsod— miskolci táj életét, embereit beleölelje a magyar irodalomba. (Pl. Baráth Lajos elbeszélései.)
