A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)
Dankó Imre: A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet
határolható terület vezető, jellegzetes települése. A város múzeuma ennek megfelelően egy nagy táj múzeuma is. Kutató- és feldolgozó munkájában komplex módon, több tudományág működésével kívánja a tájat mindenkább megismerni és megismertetni. A debreceni múzeumnak, amely csak a Déri gyűjteménnyel való bővülés után kapta a Déri nevet; kezdettől fogva hangsúlyos kutatási területe volt a helytörténet. Ezt Debrecen sajátos városfejlődése indokolta, valamint a városnak a magyar történelemben elfoglalt előkelő helye. A várostörténethez kapcsolódóan ugyancsak kezdettől figyelemreméltó voit a múzeum irodalomtörténeti, művészettörténeti és iparművészettörténelmi kutató- és feldolgozó munkája. A szigorúbban vett tájkutatási munkát elsősorban a néprajztudomány, valamint a középkori régészet intenzív művelése által folytatta múzeumunk. Ezen a téren jelentkeztek Zoltai Lajos és Ecsedi István személyében múzeumunk kimagasló tudósai is. Annak ellenére, hogy a vidéki múzeumokra jellemzően a természettudományos kutatómunka múzeumunknak sem erős oldala, Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály. Hatvani István városa, Földi János szomszédsága nem lehet el természettudományi tudományos te-, vékenység nélkül sem. Jelenleg antropológus is dolgozik a múzeumban, aki ráadásul nem paieoantropológiával, hanem élő anyaggal foglalkozik és tevékenységével jelentősen megközelíti a szociológia, a statisztika múzeumi feladatkörét. Amennyiben még ezen túlmenően profilozni kellene múzeumunk tudományos tevékenységét, akkor az agrártörténetet kellene, hagyományainknak megfelelően előtérbe állítani. A tudományos kutató, de különösen a feldolgozómunka nem nélkülözheti a publikálás lehetőségét. Örömmel mondhatjuk el, hogy erre is jó, alkalmas lehetőségeink vannak. A Déri Múzeum két kiadványsorozatot ad ki, az egyik az Évkönyv sor, a másik a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei című sorozat. Ez utóbbi úgynevezett kismonográfiák közlésere szolgái. Kiadványainkban még jobban tükröződik múzeumunk tájkutató jellege. Az egyes evkönyvek a maguk komplex, a város, sőt a me gye határain túlmutató közleményeikkel nagyszerűen dokumentálják azt, hogy a Déri Múzeum eredményesen tölti be, mondjuk egy alföldi tudományos intézet szerepét. Azt most ne firtassuk, hogy jól, helyesen van-e ez így vagy sem, hogy a múzeum végeredményében alapvetően gyűjtő, konzerváló és megőrző munkán kívül tudományos kutató intézet is, hanem inkább azt állapítsuk meg, mind múzeológiai munkánk, mind pedig tájkutatási tevékenységünk gazdagabb, eredményesebb, mélyebbre hatoló lenne, ha a múzeum mellett külön tájkutató intézetünk is volna. Egy külön tájkutató intézet semmiben sem veszélyeztetné a múzeum munkáját, még a szorosan vett tájkutatási jellegű kutatómunkáját sem, mint ahogy erre jó példa lehet a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete együtt, egymás mellett élése, munkálkodása, másrészt pedig az a célkitűzés, hogy ebben az esetben a múzeumi tudományos munka múzeológiaibb lehetne, tárgyszerűbb, az intézeti pedig elvibb, általánosítóbb. A kétféle, de egy célt szolgáló tudományos munka szerencsésen egészítené ki egymást. Dankó Imre
