A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Helytörténeti adalékok az 1922-es nemzetgyűlési választások történetéhez

tási visszaélést elkövethettek, az mind végbe ment ebben a kerületben, az mind bizonyítéka annak, hogy mi felel meg a falusi lakosság ,,nyílt szókimondásának"' (a titkos választójogot azzal tagadták meg ui. a falusi és vidéki kisvárosok szavazópolgáraitól, hogy azok .,nyílt, egyenes természetével a titkos választójog nem fér össze'' — T. P.). azaz, hogy mi felel meg a kormánynak, pártjának és főispánjának, Borbély-Maczky Emilnek/" Ahol a legdurvább volt a kormánypárt választási terrorja, ott egy, a választási visszaélésekben és huncutságokban megőszült főszolgabíró, Fieiberger Gyula, aki a választások után a .,mezőcsáti győző"' nevet kapta az ellenzéki sajtótól, irányította a kormánypárti kortéziát: ..Furfangjai mindenre elszánt leleményes erőszakossága ma már közmondásossá vált. ö maga. széltében ismeretes adomázó modorában, számos epizódját szokta elmesélni azoknak a régi híres választásoknak, amelyekben az ő főszolgabírói hatalmával párosult ravaszsága hozta meg a kormánypárti jelölt győzelmét . . . ezeket ismerve csodálatosnak tartottuk volna, ha a mezőcsáti választások lefolyása más lett volna, mint amilyennek az eddigi jelek szerint, mindenki felháborodására és megdöbbenésére, ígérkezik." A Reggeli Hírlap egyik riportere leutazott Csatra, tapasztalatairól a következőképpen számolt be: ..Délután 5 óra tájban érkeztem Mezőcsátra, ahol akkor még nagy választó tömeg állott a Pethe-féle vendéglő előtt, melyben az egyik körzeti szavazó helység volt. Az ut szélén egy szakasz katona pihent, az utcán pedig egy nagy csapat csendőr cirkált. Az egyik választó keserűségtől égő arccal panaszkodott: Bizalmi férfiainknak (az ellenzék bizalmijairól van szó) megtiltották az ellenőrzést és lehetetlenné tették őket, majd végül kiutasították őket a szavazó helyiségből. Nagy Ferenc dr.-nak (az ellenzéki Rassay-párt jelöltje, volt miniszter) nem szabad a faluba jönnie és dr. Kollmannt, az ellenzék pártjának jogtanácsosát karhatalommal távolították el Csatról. Pártunk szavazóit tömegesen utasítják vissza különböző ürügyek alatt . . ."

s A riporternek egyébként szerencséje volt. a csendőrség ti. parancsot kapott, hogy újságírót — természetesen ellenzéki lapok újságíróit — semmi szín alatt se engedjenek be a faluba a választások ideje alatt. A riporter ennek ellenére bejutott a községbe és még jó egynéhány cifra dolgot jegyzett fel noteszába. Másnap azután a miskolci liberális lapok feltűnő részletességgel tárgyalták az eseményeket. Különösen az érdemdús Fieiberger Gyula főszolgabírónak, a ,.mezőcsáti győzőnek" viselt dolgai kaptak széleskörű publicitást. Igen nagy leleményességet eláruló trükkje volt például az alábbi eset: „Tegnap éjszaka újabb meglepetéssel szolgált a kormánypárt. Szerdáról csütörtökre virradó éjjel ui. Igricziben lövöldözés tört ki. Mint utóbb kiderült — írja a Reggeli Hírlap tudósítója — az éjszaka egy lovasember érkezett a faluba. Nagy Ferenc. Rassay-párti képviselőjelölt lakása elé lovagolt, ahol többször a levegőbe lőtt. Erre a cirkáló csendőr járőr, amely csodálatosképpen épp arra járt, visszatüzelt. Ez a kis csetepaté elég volt arra, hogy a közigazgatás akcióba lépjen. Természetesen az egész cirkusz előre meg volt rendezve. Eredménye: A csendőrség még az éjszaka folya-