A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Helytörténeti adalékok az 1922-es nemzetgyűlési választások történetéhez

mán megkezdte a házkutatásokat és nyomban letartóztatott 17, mit sem tudó jámbor parasztembert. Természetesen azokat, akikről köztudott volt, hogy a Rassay-párt szervezői. Nyomban el is szállították őket a faluból ismeretlen helyre. Ebben még az sem zavarta a csendőrséget, hogy időközben kiderült, a megtalált töltényhüvelyek alapján, hogy a lövéseket a csendőrségnél rendszeresített fegyverből adták le."'

J Szintén Mezőcsáton történt, hogy néhány Rassay-párti nagygazdáról kiderítették, nincsen szavazati joguk, illetőleg nem azonosak azokkal, akiknek a nevét viselik. Így járt azután a község egyik leggazdagabb embere, a 200 holdas Lázonyi György és a 80 holdas Bodnár Mihály is. Tiszadorogmán az ellenzék bizalmi emberét, mert a választás zárásakor a hivatalos ív egyeztetését kérte, majd miután ezt megtagadták, hangosan tiltakozott, erre a jelenlevő csendőr le akarta szúrni. Igazán meglepő volt tehát Zombori mezőcsáti szolgabíró nyilatkozta, mely szerint; „mindezek dacára sem tudja még a végeredményt a sajtóval közölni"' — írja az egyik miskolci lap, majd így folytatja: „Nyilván a főispáni hivatalban jobban tudják, hogy Édes Antalnak (a kormánypárt jelöltje a csati kerületben) hány szavazattal kell győznie." Barczikán pl. az állomásfőnök, aki egyébként a körzet szavazóbiztosa volt, és mint ilyennek a szavazó helyiséget nem lett volna szabad elhagynia, a szavazás alatt eltávozott és hamarosan tömegével hozta szavazni a vasutasokat. Később ezek a vasutasok elmondták, hogy az állomásfőnök megfenyegette őket, hogy „állásukból el lesznek bocsájtva, ha nem szavaznak a kormánypárt jelöltjére." A falu bírája kidoboltatta, hogy aki nem szavaz a kormánypárti jelöltre, az nem kap házhelyet, sőt akinek van, attól elveszik. Bántapolcsányban a szavazás napjának délelőttjén már úgy látszott, nincs az a választási csalásokban megöregedett szolgabíró, aki az alaposan lemaradt kormánypárti jelöltet mandátumhoz juttatná. Ebben a helyzetben a szavazó bizottság elnöke kétségbeesett üzenetet küldött Dédesre, a közjegyzőnek, hogy a szociáldemokrata Kruppával szemben rosszul áll a kormánypárt szénája. A dédesi közjegyző nyomban befogatott, kiment Tapolcsányra. kihivatta az elnököt a szavazóhelyiségből és megadta a szükséges instrukciókat. Ezután minden ment. mint a karikacsapás. A szociáldemokrata jelölt szavazóit nem engedték szavazni, csak a kormánypárti jelölt szavazói mehettek be. Amikor összegyűlt a szükséges többség, egyszerűen befejezték a szavazást. Amikor Fieiberger Gyulát, a hírhedt mezőcsáti választással kapcsolatosan, a választások lezajlása után, az ellenzéki lapok felháborodott újságírói kérdőre vonták, az csak ennyit mondott: „De. uraim! Rám csak azt mondhatják: Ez egy ügyes, leleményes ember."

10 Miskolcon persze nem volt ilyen könnyű helyzetben a kormánypárt és még kevésbé a közigazgatás, itt titkosan szavaztak és ez meg is látszott az eredményeken: az egyik miskolci mandátum a szociáldemokratáké lett. Gömbös Gyula pedig felháborodottan üzente a miskolciaknak: „... . végtelenül csoldálkozom Miskolc polgárságának magatartásán, és kezdem azt hinni, hogy hamis ideálom volt ez a város." Tóth Pál