A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Zádor Tibor: A Diósgyőri Társpénztár

támogatására. Rendelkezés csak az 1760 után alkotott alapszabályokban fordul elő.

1 A Diósgyőri Társpénztár keletkezése egybe esik a diósgyőri vashámor létesítésével. Ez a vasmű 1770-ben létesült és üzembehelyezése alkalmával más kincstári művektől szakismerettel rendelkező munkavállalókat telepítettek Hámor és Massa községekbe. Ennek következtében jött létre a bányaműveknél már régebben ismert társláda. Annak idején ez az intézmény csak azt a célt szolgálta, hogy az államkincstár által a beteg és munkaképtelen munkavállalóknak nyújtott betegsegélyezési díjak és nyugbérjárandóságok csekély összegét kiegészítse. A társládák voltak azok az intézmények, amelyek megvalósították azt a célt, hogy a munkásokról — a beálló betegség és munkaképtelenség esetén — bizonyos pénzalap képzése által gondoskodni kell. Ezen kívül a társláda szerepet játszott a munkások élelmiszer szükségleteinek beszerzésénél is. A diósgyőri új vasgyár telepítése 1868-ban kezdődött meg, a régi vashámorok üzemeltetése megszűnt, de a munkavállalókat az új vasgyárhoz helyezték át. Velük együtt 1870-ben Diósgyőrvasgyárba került a társpénztár, azaz a társláda is. Ez az intézmény 1881 végéig az évszázadokkal korábban megállapított és esetenként módosított szabályzatok szerint működött. 1882. januárjától királyi rendeletre új alapszabályokat kellett alkotni, amelyeket a budai Bányakapitányság 1882. augusztus 5-én hagyott jóvá 1882. január 1-i hatállyal. 1882. január 1-től kezdve a társpénztár elnevezése Társláda helyett Diósgyőri Bányatárspénztár lett. A Bányatárspénztár célja a szolgálatra képtelenné vált bánya és azzal összeköttetésben álló egyéb művek munkás és felügyeleti személyzetének, ezek özvegyeinek és árváinak segélyezése.

2 A Bányatárspénztár igazgatását az államkincstárt képviselő elnök (gyárfőnök), két ülnök (főtisztviselő) és a biztosított tagok által megválasztott kilenc választmányi tag gyakorolta. Az új alapszabály életbeléptetésével és a diósgyőri vasgyár ugyanakkor bekövetkezett fellendülésével a társpénztár anyagilag megerősödött. Amíg 1779-től 1881-ig, tehát száz éven keresztül 146 000 korona törzs vagy ont gyűjtött, addig ez a vagyon az új alapszabály és a fellendült üzemeltetés mellett 10 év alatt már 400 000 koronára emelkedett. A rohamos gyarapodás a 90-es években következett be, amikor már évenként megkétszereződött a vagyon és amíg az 1890. év elején egymillió, addig az 1891. év közepén már kettőmillió korona törzsvagyonra tesz szert, amely összeg az 1909. év végéig átlagban évi 600 000 koronával, azután pedig évi egymillió koronával gyarapodott.

3 A társpénztári új alapszabály szerint kétféle tagság volt. Ideiglenes tagok, amely tagság mindenkire egyformán kötelező volf, és állandó tagok, akik nem csak betegség, hanem nyugdíj esetére is biztosítva voltak. Az ideiglenes tagok keresetük 3, az állandó tagok keresetük 6 százalékát fizették be járulék címén és ugyanannyit fizetett a munkáltató vas- és acélgyár is. A Társpénztárnál a betegségi segélyek a következők voltak: ingyenes orvoslás, ingyenes gyógyszer szolgáltatás és gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatása (sérvkötő, lúdtalpbetét stb.). A családtagok ez utóbbi segélyt