A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csatkai Endre: Keleti Gusztáv festőművész levele a tokaji borról

kőzni fölöttem, hogy Szinyey Merse. a nagyreményű festő, eltévelyedett s delírium coloransban szenved. Hidegen viselkedett a többi kritikus is."

1 Egyszóval abban, hogy nagy mesterünk kb. 10 évig nem nyúlt ecsethez és így ereje teljében igen szép alkotásoktól fosztotta meg a világot, nem tisztán Keleti a hibás, mint ahogy lépten-nyomon hangoztatják. Ha tényleg olyan rosszindulatú lett volna, alig hihetnők, hogy az alábbi, jókedélyű, vidám levelet ő írta volna. A címzett Szabó Károly Tokajban, szőlőbirtokos. A dédunokánál, Szabó Etánál láttam a levelet vagy 20 évé, engedelmével lemásoltam, azóta meghalt már a dédunoka, leszármazottjai nem találták meg a levelet, mely egyébként így hangzott: „Szeretve tisztelt Főgazduram! Eljő a tél! Közel s távolban semmi fény nincs — Csak mécsvilágom s — Szamoradnyim — ég (ha lesz) Ezen költői exordium

2 után jóformán tudni-sejteni fogja a többit. Eljött az idő midőn lelkem sugallata s barátim unszolása folytán emlékeztetem önt utolsó miskolczi találkozásunkra — a pályaudvaron — midőn a sok honfi-búbánatból fölmerülő sötét eszmék cseréje közben megemlékeztünk azon bánatos főbajunkról is hogy az ember szerte a hazában ma holnap egy korty jó bort se kap többé hacsak a jó barátok jó pinczéjükből meg nem segítik, meg nem vigasztalják jó barátukat. És akkor az ön jóságos arczát vigasztaló fényöv sugározta körül — és megszülemlett a kérelem részemről, az igéret az ön részéről hogy Legyen ! ! ! ! — t. i. legyen az én pinczémben aranyfényes hordócska. Szabó Károly féle jó szamorodnyi képében, — a mely a téli esték unalmiban földerítse kedvünket, reményteljesebbé varázsolja vissza sok oknál fogva csökönyösen megszomorodott szíveinket. Kérem, hallgassa meg, teljesítse most akkori kérelmemet. Egy antalag (így!) jó szamorodnyi de ne édes, az ön pincéjéből való bor, szokásszerű, tisztességes (nem baráti kedvezmény-szabta) áron nagyon megvigasztalna bennünket és új hálára kötelezne régi szeretve tisztelt barátunk, a hegyalja-borászati szakférfiak gyöngye, koronája iránt! ! ! Kedvező válaszát, elfojtott türelmetlenséggel várjuk, s a válaszban becses nézetét is az iránt is, vájjon nem volna-e jobb. és czélszerűbb, ha mindjárt költségesebb is. ha a kívánt mennyiségű bort már lefejtve üvegekben lehetne Pestre szállítani, mert egy ízben küldött pompás borát, nem tudván jól a kezeléshez, ápoláshoz még zavaros állapotában ittuk meg majd mind s csak alig egy két üveg mely túlélte mohó szomjúságunkat, az mutatta, mily aranytiszta, felséges folyadék lett volna a többi is — ha megvártuk volna, ha zavaros rossz kedvében bíztunk volna ragyogó feltámadásában — mely csöppjeinek megmaradt minoritásában

3 oly sajátszerűen végbement. No de pár szónak is egy a vége! nagyon kérem édes Főgazduramat, szíveskedjék pár sorban tudtomra adni vájjon számíthatunk e óhajtásunk teljesedésére? — ez alkalommal talán arról is szíves lesz értesíteni vájjon oly jól vannak-e, oly egészségesek és boldogok-e ön s a mélyen tisztelt házi asszony meg a gyerekek, a mint én azt szívem mélyéből kívánom és min-