A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csatkai Endre: Keleti Gusztáv festőművész levele a tokaji borról

A XIX. század nemzeti és demokratikus küzdelmeiben töretlenül kivette részét, nem hátrált meg, elveit életével és szenvedéseivel pecsételte meg. Saád Andor JEGYZETEK: Köszönetemet fejezem ki özv. Brinzey Arturnénak és Szalay Pálnénak az Alsózsolcán őrzött szobor tulajdonosainak, amiért a becses családi ereklyét nekem tanulmányozás céljából átengedték. Ugyancsak ilyen értelemben mondok köszönetet a Cinkotai 12. évf. Iskola igazgatóságának és dr. Kalmár Ferenc tanügyi felügyelőnek, de legfőbbképpen dr. Sáfrány Györgyinek, a Magyar Tud. Akadémia Levéltára tudományos kutatójának, akinek Teleki Blanka és köre c. 1963-ban megjelent kitűnő könyvét legfőbb forrásként használtam és a megfelelő idézeteket is abból merítettem. Ugyancsak hálával köszönöm Tauszig Mária tanárnőnek becses adatközlését, s végezetül köszönetet mondok Szilas Csaba főisk. hallgatónak az alsózsolcai szobor szakszerű restaurálásáért. * 1. Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. Bp. Franklin Ts. 1399. összeállította és előszóval ellátta Lévay József. 213, 215, 221, 223 old. 2. Sáfrány Györgyi: Teleki Blanka és köre. Bp., 1963. 438. old. 3. Uo. 375. oldal. Keleti Gusztáv festőművész levele a tokaji borról Keleti Gusztáv (1834—1902) festőművész neve ma kevéssé ismert már. Két dolog miatt azonban a maga idején eleget emlegették. Nem volt különösen termékeny művész, a Nemzeti Galériában egyetlen képe látható, de az azután reprodukcióban rengeteg családi otthon falát ékesítette és az 1848/49-es emlékeken édelgő nemzedék rajongott érte. Ez a „Száműzött parkja" című, nagyméretű olajfestmény volt, egy elvadult kertet ábrázolt, amelybe disznócsorda fészkelte be magát. Nem is annyira művészeti munkássága, mint tanítói minősítése folytán volt jelentős Keleti, azonkívül mint műkritikus megdönthetetlen ítélete jelentett tollával olyan bírót, akinek szava életet vagy halált hozott. Az ő nevéhez tapad nagy mesterünk, Szinyey-Merse Pál megtorpanása, mert remek képét, a Pacsirtát gúnyos megjegyzéseivel csúffá tette. Szinyey hosszú időre el is dobta az ecsetet. Biztos, hogy Keleti megjegyzései rosszul estek a művésznek, azonban azok csak betetőzték azt a pellengért, amelyet a fiatal festő számára mások emeltek. Maga Szinyey mondta el önéletrajzában a Majálisról: „Teljes kudarcot vallottam." Felajánlotta ajándékba a Nemzeti Múzeumnak, Pulszky Ferenc igazgató, a kiváló régész „csak úgy félvállról, azt felelte: Csak küldje ide a fiatal ember azt a képet, majd meglátjuk, miféle. Nem küldtem, mert tudhatta, mifélét írtak róla a pesti újságok is. De ez végképp elkeserített." „Itt akkor Keleti Gusztáv volt a hangadó kritikus: ő jónak látta sajnál-