A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: Teleki Blanka kufsteini várfogsága és szobor önportréi

tok egészségtant ; így megelőzitek mindazon untató gyengélkedéseket s szeszélyeket, melyeknek annyian áldozzák fel családjuk boldogságát. Végre, ne pazarolja a leány idejét haszontalan női munkákra, ezek által jelleme csak silányul. Tanuljon varrni fehérneműt, ruhát ha kell, de ne kössön sapkákat, dohányzacskókat, hogy aztán ajándékaival az üres arszlánsereg kérkedjék." Az alábbi sorokból már a forradalom szelét érezzük: „Legyünk ébren polgártársnőim ! a kor rohanó gyorsasággal változtatja át az életet, elmaradnunk nem lehet." Terveit tett követte. Az 1846-ban leendő börtönével szemben alapított leánynevelő intézetben a kor kiváló elméi tanítottak. A történelem és a magyar nyelv tanítására a pesti egyetem neves tanárát, Horváth Istvánt kéri fel, aki később kiváló tanítványát, Vasvári Pált küldte maga helyett az intézetbe. A gazdaságtant Bereczky Máté, a természettant a tudós Hanák tanította. A márciusi események hatására tanítványai Teleki Blanka és Vasvári Pál ösztönzésére az alábbi kiáltványt szerkesztik: 1. Az egyetemen nők is tanulhassanak. 2. Hogy ne legyenek ilyen mondatok: mindenki bír szavazati joggal, csak a nő nem. 3. Hogy egész Magyarhonban, még a legkisebb faluban is legyenek tanodák és a szülők gyermekeit itt taníthassák. 4. A falusi tanítók jobb díjat kapjanak, hogy képesek legyenek a jobb tanítást vinni. Teleki Blanka végeredményben teljesen szakított saját társadalmi osztályának maradi elveivel és csatlakozott a polgári nőemancipáció elvéhez. Teleki Blanka a szabadságharc alatt is hü maradt elveihez. A szülők leányaikat hazavitték az intézetből a háborús hírek nyomán, Teleki Blanka pedig teljes elszántsággal a szabadságharcosok oldalára állt. Ott látjuk Debrecenben Kossuth mellett, ő avatja fel Vasvári Pál csapatának zászlaját, mely alatt a hősök, vezérükkel együtt Erdély védelmében egy szálig elestek. Nagyváradon kórházat szervez, sebesülteket ápol, a lerongyolódott honvédeket élelemmel, ruhával, pénzzel támogatja, majd a világosi fegyverletétel után párisi rokonait tájékoztatja a nemzeten elkövetett sérelmekről, a nép elkeseredett hangulatáról és fel-felcsillanó reményeiről. Sajnos, egyenes, bátor egyénisége nem ismerte kellően az óvatosságot. A rendőrkopók állandóan figyelték. A reakciós osztrák kormány csakhamar jól tudta: végezni kell vele. Elfogták, elitélték és bebörtönözték. A többire már dolgozatom elején kitértem. A súlyos megpróbáltatások, különösen a kufsteini Császártoronyban átélt fogsága aláásták szervezetét, de lelkiereje töretlen maradt. Soha sem kért kegyelmet. Egy ízben az ilyen értelmű ajánlatra azt felelte: „Nem tudom mi az." Temetésén jelen volt Franciaország számos kiválósága. Hazánkfiai részéről Irányi Dániel mondotta felette a búcsúbeszédet. A montparnassei temetőben temették el. Azt hiszem, nem volt hiábavaló emlékével foglalkozni az Alsózsolcán őrzött és most először ismertetett önportréjával kapcsolatban.