A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

Dankó Imre: A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet

gött több-kevesebb tudományos kutatómunka rejtőzik. Pedig, ha egy-egy kiállítást az összegyűjtött és megfelelően értelmezett anyag, adatok feldolgozásának fogunk fel. mintahogy végső soron azok is, akkor világosan állhat mindenki előtt, hogy a múzeumok a kiállításokban konkretizálódó népművelési, ismeretterjesztési tevékenységeken kívül másféle munkát is végeznek; aktív részesei a tudományos kutató-, feltáró- és feldolgozó munkának. A muzeológus, a tudomány, az egyes tudományágak számára ez a kifelé kevésbé látható múzeumi munka a lényegesebb. A múzeumokat tudományos intézeteknek tekintik, amelyekben egy-egy városra vagy vidékre vonatkozó többféle, szerteágazó kutatómunkát folytatnak. A múzeumok mindig helyhez, egy-egy városhoz, de adottságaik, és a magyar múzeumok fejlődése következtében inkább egy-egy vidék, területhez kötöttek. Nem mindenben mondható ez el a fővárosi múzeumokról, amelyek az egész országra vonatkoztatva végeznek és végeztek a múltban is kutató-, feltáróés feldolgozómunkát. A múzeumi szervezetek közigazgatási egységhez való kötése nem jelent komolyabb akadályt a múzeumok tájkutatási munkája számára, bár meg kell állapítani, hogy a közigazgatási határok átlalában nem esnek egybe a tájbeli, a történelmi, a gazdasági, földrajzi, etnikai, stb. tagolódás határaival és így azok merev alkalmazása gátló tényező lehet a tudományos kutatás számára. A magyar kultúrélet, a magyar tudományosság sajátos fejlődése magyarázza azt, hogy a nálunk kialakulni nem tudott tájkutatási intézeteket, a múzeumok pótolják. Múzeumaink tudományos munkája jellegzetesen tájkutatási jellegű. Különösen azzá teszi komplex jellege, hiszen a legjelentősebb, a tájkutatási intézeteknek minősülhetés szempontjából számbajöhető múzeumokban minden, a tájkutatásban jelentős tudományágat művelünk, mint a természettudományiakat, mind pedig a társadalmiakat. Az ásványtan és növénytan mellett foglalkozunk az embertannal, állattannal, a geológiával, sőt esetenként a meteorológiával is. Nem is beszélve a földrajzról, beleértve különféle ágait is: a településföldrajzot, az emberes állatföldrajzot, a gazdasági földrajzot, stb. De ott találjuk a múzeumokban a régészet és néprajz mellett a helytörténetet, a legújabb kori történetet, a képző- és iparművészetet, a nyelvtudományt, az irodalomtudományt, és még sok minden mást is, az adottságoknak és a lehetőségeknek megfelelően. A múzeumokban folytatott legkülönfélébb tudományos kutató- és feldolgozó munkát a módszer fogja össze, egységesíti; a történeti aspektusú kutatás. Még azokban a ritka esetekben is, amikor úgynevezett récens tudományos kutatásokat folytatnak a múzeumokban. Abban sem különböznek a múzeumok, illetve a bennük folyó tudományos kutatások a tájkutató intézetek munkájától, hogy sok esetben a bennük folyó tudományos tevékenység profilírozott. A profilirozást ugyanis a múzeum működésének helye, a táj adottságai indokolják és amennyiben volnának tájkutatási intézeteink, úgy azok is profilirozódnának. Ilyen bevezető után arról szeretnék néhány szót szólni, hogy a debreceni Déri Múzeum mennyiben és hogyan tájkutató tudományos intézet. Alapjait tekintve úgy, hogy Debrecen városa óriási kiterjedésű földrajzi táj központja, hogy gazdaságilag, társadalmilag, történelmileg jól körül-