A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: Teleki Blanka kufsteini várfogsága és szobor önportréi

fiúkéhoz hasonlóan nemzeti szellemben kell megreformálni és a nőnevelést is államosítani kell. Teleki Blanka gyermekkorát nagy visszavonult sásban élő szülei mellett tölti Hosszúfalván, de már 1836-37-ben közelebbi összeköttetésbe kerül nagynénjével, Brunszvik Terézzel, akinek lelkes, altruista és nemes egyénisége és a közjóért folytatott törhetetlen harca nagy hatással van rá. 1847-ben Münchenben, majd Parisban folytatja képzőművészeti tanulmányait s itt ismerkedik meg Jules Michlettel. a híres köztársasági meggyőződésű, tüzes tollú íróval, továbbá Quinéval és Chassinnal, sőt Blanqui munkássága nyomán a kommunizmus eszméire is felfigyel. Teleki Blanka, édesanyjának 1843-ban bekövetkezett halála után végleg is Pestre költözik. Ezzel végleg belekerült Brunszvik Teréz mellett a reformkorszak immár nagyon is lüktető életébe. Nagynénjével tanfolyamokat, cselédiskolákat, jótékony egyesületeket, kisdedóvókat látogat, megismeri Karacsné, Fáy András és számos olyan író elveit, akik a polgári nőmozgalom keretében akarják felszabadítani a magyar nőt a feudális rendben elfoglalt, immár nagyon is időszerűtlen, merev helyzetéből. 1846-ban eljut odáig, hogy elveit megvalósítja, egyelőre egy, a főrangú leányok részére alapított intézet keretében. Teleki Blanka elsősorban a saját társadalmi osztályához tartozó nők nemzetietlen és a reális élet szempontjából teljesen improduktív nevelést kifogásolja. Erdélyben a főrangú nők is jól beszélték hazájuk nyelvét, ezzel szemben a magyarországiak szégyellték a magyar nyelven való társalgást, már zsenge gyermekkoruk óta német és francia nevelőnők oktatták őket, hazájuk történelméről fogalmuk sem volt, magyarul alig, vagy egyáltalán nem is tanultak meg. Maga Brunszvik Teréz, aki pedig ízig-vérig magyar volt érzésben, csak idős korában tanult meg úgy-ahogy magyarul. Ismerjük meg azonban Teleki Blankának a nőnevelésre vonatkozó elveit saját írásaiból. Szózat a magyar főrangú nők nevelése ügyében c. röpiratában többek között a következőket írja: .,Idegen nyelven gondolkozik, szól a magyar lány, idegen szimpáthiák gyökereznek szívében, száműzött köréből a magyar szó . . . Pirul a magyar nő, ha mívelt ember magyarul szólítja meg, nem is sejti, hogy nemes, emelkedett gondolatot fejezhetne ki azon nyelv, melyet csak a szegény, alárendelt osztály szájából hallott.*' Majd így folytatja: „Magok a főrendi lányok számára nyissunk egy nagyszerű nevelőintézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a hazaszeretet oltassék a serdülő leány szívébe, ahol a külföld műveltségét a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait szeretni." Előbb reform, aztán nőemancipátió c. írásában még tovább megy. „Értsétek meg jól a kor intéseit ti magyar anyák, neveljétek leányaitokat úgy, hogy megfeleljenek a forradalom igényeinek. A forradalom embereket követel." Nevelőintézetének programjában többek között ilyenek szerepeltek: „Fordítsatok több időt a tudományokra. Történet adhat csak szélesebb világnézetet, ez ragad ki bennünket a köznapiasság kisszerű köréből. Tanítsa-