A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

Dankó Imre: A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet

A debreceni Déri Múzeum, mint tájkutató intézet A magyar múzeumok a nemzeti ébredés idején, a társadalmi haladás szolgálatában, a reformkorszakban kezdték meg működésüket. A művelődés fegyverével kívánták szolgálni a nemzeti függetlenségnek és a társadalmi haladásának az ügyét. Bizonytalan, nagyon is esetleges kezdeményezésekként, jobbára megalapozatlan igények alapján jöttek létre. így aztán nem csoda, ha múzeumaink területi eloszlása, külső- és belső arányaik fejlettség, múlt, anyag stb. tekintetében nem megfelelőek. Múzeumaink szervezetlen, átgondolás, központi, egységes szempontok nélküli keletkezése, élete talán érthetővé teszi előttünk, de semmiképpen sem indokolja azt a sajnálatos tényt, hogy nálunk külön tájkutató intézetek nem fejlődtek ki, nem alakultak. Ellentétben számos más országgal, ahol régi és újabb keletű tájkutatási intézetek működnek, nálunk maga a tájkutatás sem formálódott meg. A honismereti mozgalomban, a helytörténet kutatásban csak napjainkban kezd ez az igény realizálódni, de még nagyon messze van attól, hogy megteremtse a maga egységes, korszerű szervezetét, intézményeit. Ma a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet hazánk egyetlen tájkutatási intézete. A Dunántúli Tudományos Intézet létrejötte óta eltelt több mint negyedszázad alatt a kezdeményezésnek nem lett folytatása, mint amilyen Szeged székhellyel működni kívánt Alföldi Tudományos Intézet is volt, igazán csak kezdeményezés maradt. Nem szólva most napjaink egységesítő szándékú, színvonalat biztosítani kívánó honismereti, helytörténeti mozgalmairól, amelyek már létre is hoztak bizonyos szerveket, bizottságokat, stb. azt kell mondanunk, hogy a tájkutatás terén ma is ott tartunk, ahol huszonöt évvel ezelőtt, azaz a kezdetek kezdetén. Különösen könnyű ezt belátni akkor, ha rámutatunk arra is, hogy a honismereti mozgalom, a helytörténeti kutatások szinte kizárólagosan társadalomtudományi jellegűek és jóformán semmi teret sem kap bennük például a természettudomány, illetőleg annak egy-egy táj élete szempontjából fontos résztudománya, mint például a földrajz, az emberföldrajz, a gazdasági földrajz, meteorológia, stb. A magyar múzeumok sajátos fejlődése, hazánk fejletlen gazgaságiés társadalmi viszonyai magyarázzák meg, hogy múzeumaink feladatait nagyon is sokféleképpen, olykor ellentmondásosan is, nem egyszer a pillanatnyi helyzetnek megfelelően határozták meg. Jelenleg azt tartjuk, ezt fogalmazza meg a múzeumi törvény is, hogy a múzeumok kettős munkát végző, kettős feladatot ellátó művelődési intézmények: egyrészt tudományos feltáró- és feldolgozó, másrészt a tudományos eredményeket közzétevő, ismereteket közlő népművelési, ismeretterjesztési munkát végeznek. A széles közvélemény előtt nagyobbára csak a múzeumok népművelési, ismeretterjesztési munkája ismeretes, csak a kiállításokon keresztül vesznek sokan tudomást a múzeumról, a múzeumokban folyó munkáról. Nem is gondolnak arra, hogy a kiállításokon bemutatott tárgyak, jelenségek mö-