A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A nád aratása és felhasználása Karcsán

5. kép: Tetőfedés náddal, Nagy Ê. felv. A község lakói nemcsak aratták a nádat, hanem értettek a feldolgozásához is. Legtöbben a nádtetőt tudták elkészíteni. Még más faluba is hívták őket, mert szép szegest tudtak készíteni a tetőn. A nád fontos és abban az időben majdnem egyetlen tüzelőanyag volt. ,.Még tüzelni is úgy tüzeltünk, hogy édesapám felkötötte a bocskort, az uramnak meg bekötötték a lábát kapcával, édesapám felvette a gyalogszánkát, mentek le. osztán szedtek sását, nádat, gyékényt.''

4 A tetőről lekerült, vagy értékesítésre nem való nádat használták erre a célra. Rövidre vágták és kévébe kötve egymásra rakva tárolták. A búbos kemencét is ezzel fűtötték. Jó tüzelőnek tartották, és azt állítják, hogy mikor még cserépedényben főztek, ezzel jobban lehetett főzni, illetve tüzelni, mint a fával. Erősebb tüze volt a nádnak, mint a fűzfának. A buboskemence eltűnésével viszont már csak kenyérsütéskor és fonal vagy ruhaszapuláskor tüzeltek vele. A lábos maradt, levágásra nem érdemes nádat minden évben felgyújtották, mert ha ezt nem tették volna, a következő évben gyenge lett volna azon a területen a termés. A falu határában ma is ennek az égetésnek az emlékét őrzi a Hamurét nevű határrész. 1912-ig a faluban minden háznak nádas volt a teteje. Ekkor épült az első cserepes ház, de még 1942-ben is a falu házainak több mint a fele náddal fedett. Mivel a közigazgatási szervek is mielőbb el akarták tüntetni a nádas házakat a faluból, ezért úgyszólván hivatalos segédlettel és sugalmazással égtek le a házak ebben az időben a faluban. Ha csak egy kis felhő volt az égbolton, a faluban mindig történt villámcsapás, legalábbis