A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mádai Gyula: Hagyományos fadöntés a Bükk hegység borsodi erdőiben

Néprajzi irodalmunk „fehér foltja"' eddig a bükki fakitermelés, (a fadöntés, fafeldolgozás, faközelítés, erdőirtás) s az erdőmunkások és köztük az ölfavágók hagyományvilága. Ezért a további kutatásokon alapuló monográfia elkészítéséig sem lesz érdektelen közölni az eddigi munka egy-egy részeredményét.

0 A fa felhasználása szempontjából sem mindegy, melyik évszakban, milyen eszközökkel, hogyan döntik ki. Az erdészeti üzemmódokhoz tartozó sarjerdőkben tarvágás, vagy irtás folyik.

7 Itt most a tarvágást részletezem. (Manapság elég gyakori a tisztítás, vagy gyérítés: ilyenkor csupán a sérült, vagy beteg fákat döntik ki, valamint azokat, melyek akadályozzák a többi fejlődését, mert „elveszik előlük a Napot.") Fadöntés előtt megjelölik a szakaszokra osztott erdő kidöntendő fáit. vagy a szakasz határait. Ezek a jelek gyakran számkalapáccsal beütött számjegyek. Kisgyőrben ótott mészbe (oltott-) mártott ecsettel pontot festenek a fa törzsére. Jelenleg kétnyelű késsel egy húzás, vagyis egyszerűsödött a kisgyőri jelölés. A közbirtokossági erdőkben is csak „megcsapták a (fa) tövit fejszével." Dédescsapolcsány környékén az erdész, vagy erdőőr kis helyen lehántja a törzset, esetleg kék zománcfestékes ecsettel pontot fest rá, A mályinkai ölfavágók szerint bélyegzőfokossal jelölték meg a részvénytársasági erdő kidöntendő fáinak gyükerét. Ha valaki „lábon vett szerfát,*' (döntés előtt, szerszámnak, munkaeszköznek alkalmas fát) akkor 1. kép: A döntés irányában behakkolják a fát Kisgyőr (Borsod m.) Mádai Gyula (elv.. 1966.