A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: A vörössipkás honvéd

Lajos bátyáin Verseczen mindenütt keresem, de nem találám, mondák ugyan ott, hogy Szegedre vitték, nem tudom, sem nékem nem írt hogy elmegy hói van. Gondolván Verseezre menetelem s hogy ot találom, de nem itt hagyot mint idegent minden hír nélkül s nekem az igen nehezen esik, mert tudni való, hogy két testvér, v két ösmerős jó viszonyban egy oly idegen messze földön könnyebb haczak egymással beszélhetnek (vagy szólhatván) másfelé v megholt nem tudom. November 30dikán a harezok hogy az . . . mellett megütköztünk, két táborok volt, megvertük őket, két ágyút elvevénk tőlük egy egy hat egy háromfontosat öt vaskapcsos szekeret s három emberünk életébe került. Két sebesült. Szerentse mert másnap támadásukra voltak készülve. Ez volt oly főbb táborok a határvidékeken. Másnap Salánk megadá magát. Elszökének a Dunán keresztül egy szigetben át szerviába . . . ugyan a honnan ki űzni nem lehet a rabló népcsoportokat. Mostmúr kimenénk határvidékeinkre túlsók fáradozásaink általi mely is sok ezer rácz élletébe került, már mér jöttek nekünk mint egy föl váltóul az 28dik Zászlóally s nemsokályra elmenénk Pestre v Posonyba alkalmasint ünnepután. Többet nem írhatok, a hely s papír szűkében. Én hála istenek egészséges vagyok mindnyájoknak szívembül kívánok boldog ünnepeket sokáig éltesse a nagyurak istene mindnyájukat köszöntve minden Atyafiukat szívemből kíván. Szép és diező katonának lenni Hazámért, szabadságáért élni, és halni szükséges. Költ Miskólczon Deczember 9dikén 1848dik Évben Mareczák Sándor Elljen! Bánáth Fehértemplom Kívül: Pecsét: Bán. Weisskirchen 14/12 Pecsét: Miskolcz 25/12 Adassék Polgár Mátyás úrnak szeretetetel és tisztelettel Borsod V. Miskolcz Mareczák Sándor szabadságharc alatti közvitézi ténykedésére csak a két, ma már nehezen olvasható levél áll rendelkezésünkre. Az egyik levélből megtudjuk, hogy testvérbátyja is részt vett a harcokban, meg is sebesült. Öróla a későbbiekből semmit sem tudunk. Mareczák Sándor — a családi hagyomány szerint •— úgy úszta meg büntetés nélkül a szabadságharcot követő retorziót, hogy Sámuel bátyja vándorkönyvével jött haza. Miskolcon tovább inaskodik, majd 1850-ben felszabadul. Ezután vándorolni indul. Öt év alatt sok nagyobb városban megfordul. Arad, Pankota, Nagyvárad, Lovasberény, Sopron, Pozsony, Vác, Szeged, Temesvár, Lúgos, Orsova és Űj-Arad pecsétjeit találjuk a vándorkönyvében. Aki ezeken a helyeken megfordult, alaposan kitanulhatta a mesterséget. Ö azonban nem nyugszik. Bécsben, majd Grazban keres munkát, 1856ban Triesztben, 1857-ben Fiúméban dolgozik, s színesen számol be leveleiben az itteni élményeiről. Később hazajön, megnősül, majd Sajószentpéteren telepedik le. Műhelye a városka főutcáján, a mai Kossuth utcán van egy régi, 1828-ban épült házban. Munka itt akad bőven s elég tisztességes megélhetés is. Egy, az 1860—70. közötti időkből származó fénykép feleségével, kislányával ábrázolja. Nyilt tekintetű bajuszos arca van. Komoly ember, aki nem felejtette el gyermekkora nagy élményét, a szabadságharcot. Kis szőlőt, pincét szerez magának,