A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Két miskolci céhbehívótábla és két névsortábla

mányozhatta. Nem tudjuk, hogy a Miskolcon és Mezőkövesden készült képek, portrék közül melyiket használta fel Munkácsy a Honfoglalás című kép festésénél, annyi azonban bizonyos, hogy a Herman Ottó Múzeum 21 darab Munkácsy számára készült fényképet őriz fotóarchívumában [15]. Kilián István JEGYZETEK [I] Végvári Lajos :Munkácsy Mihály élete és művei (Bp. 1958.) 16—17. Lieb Leó Mihály miskolci lakóházának képét Telepy Károly pasztellképen festette meg. Vö. Végvári: i. m. 281. 6, sz. jegyzet. [2] Szűcs Sámuel miskolci jogász. 13 kötetes kéziratos naplóját 1835. március 2-től 1889. október 2l-ig vezette. Vö. Kilián István: Szűcs Sámuel naplója I. Herman Ottó Múzeum Évkönyve VI. (1S6B) Miskolc, 1966. 295—319. — Szűcs Sámuel naplója II. Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. (1968) Miskolc. 1S68. 267—297.; vö. még: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Bp. 1891—1914.) XIII. 1187. A napló található: Herman Ottó Múzeum Helytörténeti gyűjteménye. Ltsz: 53.4393.2—14. Az idézett hely: Sz. S. naplója XI. kötet. 85—86. [3] Azaz: 1882. február. [4] Végvári 1850-re, Sz. S. pedig 1852-re teszi Lieb Mihály halálát. Feltehetőleg Szűcs Sámuel tévedett. [51 Végvári: i. m. 166. Uo. 233. [7] Schabinszky 1891-ben Miskolc egyik legnevesebb fényképésze volt. Műterme a Széchenyi utca 74. sz. alatt volt. [81 Munkácsy Miskolcon — Borsod-Miskolczi Értesítő XXV. 1891. 43. sz. 2—3. [9] Uo. [10] Uo. [II] Uo. 1121 Uo. [13] Uo. [14] A közölt fényképek adatai: Üvegnegatív. Méret: 18x12 cm. HOM Helytörténeti gyűjtemény Fotóarchívum ltsz: 1. sz.: 8378 — 2. sz: 3380 — 3. sz: 8379. [15] A Sehabinszky-képek leltárkönyvi adatai (csak a cikkhez kapcsolhatók): 1. 2334 Vándorcigányok — 2: 2335 Vándorcigányok — 3: 2336 Vándorcigányok — 4: 2337 Vándorcigányok — 5: 2338 Üstfoltozó - 6: 2339 Feldíszített szekér — 7: 2340 Házaspár, ember szűrbe (Bogács) — 8: 2341 Feldíszített négyökrös szekér — 9: 2342 Kemence — 10: 2626 Matyó embercsoport 1891. Mezőkövesd — 11: 2662 Urasági szekér, faluvége — 12: 2668 Menyecske főkötőben hátulról — 13—19: 8381 Díszmagyarban férfi — 8382—8387-ig ugyanazok — 20: 8388 Zsidó férfi arcképe — Két miskolci céhbehívótábla és két névsortábla A középkori eredetű céhek az egy mesterséget folytató kézművesek érdekvédelmi szervezetei voltak. Magyarországon az első egyesülésekre a 14. századból vannak adatok. Miskolci céhről, jóllehet a város fejlett kézművesiparáról a korábbi időből is vannak feljegyzések [1], csak 1508-ból van az első tudomásunk. II. Ulászló adott ekkor a miskolci mészároscéhnek kiváltságlevelet [2]. A 16. századtól fogva aztán folyamatosan ismerünk ma tárgyi és írásos emlékeket a miskolci céhekre vonatkozóan [3]. E helyütt az életükben fontos szerepet betöltő kultikus jellegű tárgyak közül a behívótáblákról és a névsortáblákról esik szó. A céhek életében a legnagyobb jelentőséggel felruházott tárgy a láda volt. Benne a céh értékeit, vagyonát, okleveleit őrizték. Gyűlést a céh csak a felnyitott láda jelenlétében tarthatott. A céhpecsét a rávésett szerszám, termék, védőszent, vagy más szimbólum ábrázolásával a céhtestület jogi személyiségét testesítette meg. A zászló az egyházi körmeneteken, felvonulásokon jelképezte a céhet. A behívótábla pedig a céh hatalmi jelvénye, címere volt. Míg a zászló a szervezeten kívüliek felé volt hivatva a céh tekintélyét kifejezni, addig a tábla a testületen belül, a céh tagjai felé jelentette a céhmester személyébe helyezett hatalmat [4].