A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Két miskolci céhbehívótábla és két névsortábla

A céhtáblák Vajkai Aurél és Nagybákay Péter elemzése szerint egy tőről fakadtak a királyi gyűrűkkel, pecsétekkel, királybírói idézőpecsétekkel, a törvénybehívó ércbilloggal, sőt a hadi mozgósításkor körülhordozott „véres karddal" is [5]. Mindezek célja az azokat felmutató személyek igazolása volt. A céhtábla is hordozóját igazolta, hogy a céh dolgában, az elöljáró nevében működik. A behívófáblát a céhmester, vagy jőcéhmester parancsára indították körútjára, amely révén a céh tagjait hívták összejövetelre. A negyedévenkénti rendszeres gyűlések mellett rendkívüli esetekben (új mester avatásakor, temetéskor, körmenetre felszólításként, a mesterek ügyes-bajos dolgainak megbeszélésére, mesterremekét bemutató legény kérésére) is járt a tábla. A tábla és az üzenet vitele Miskolcon és környékén a mesterek feladata volt. A céhmestertől kiindult táblát a megtisztálkodott és ünnepélyesen felöltözött céhtag vitte el a legközelebb lakó társához. Ez utóbbi adta tovább, mígnem a láncolat végéhez érve mindegyik érdekelt tudomást szerzett a tartandó összejövetelről [6]. A táblát gyorsan kellett továbbítani, hogy a mesterek sorát egy nap alatt végigjárhassa. Ha a céh sok tagot számlált, több behívó jelet is használtak, amelyek közül egyikegyik csak a mesterek meghatározott körét járta bc. A céhtábla hívására kötelező volt a mesterek megjelenése. A gyűlésből való távolmaradást minden céh büntette. így pl. a miskolci szűcsök 1637-ben és a bodnárok 1736-ban kimondták, hogy a céhmester-választáskor hiányzó tag 1 rénusi forintot, más gyűlés alkalmával meg nem jelenő pedig 3-tól 30 krajcárig terjedő büntetéspénzt köteles a céh ládájába befizetni [7]. A céhek behívótáblái eredetileg fából készültek. Ezeket sok esetben színesre (zöldre, feketére) festették [3]. Miskolcon a 18. század elejétől a fatáblák mel1—2. kép. A miskolci kötélverő céh 1826-os táblája 3!J