A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - K. Végh Katalin—Kemenczei Tibor: A múzeum új régészeti kutatásai

11. kép. Díszes bronzkorongok a fügödi leletből egyedülálló vas nyakperec került ki. A nyakperecek a kelták hatalmi jelvényei voltak, a sajószentpéteri sírban tehát egy rangos kelta férfi lett eltemetve. Keze mellett ott volt vaslándzsája, vállánál ruháját egykor összekapcsoló tű, fibula. Kelta sírokra bukkantak Bodroghalmon is. Ott több urna, vaskardok, vaslándzsák, bronzkarperec került a föld felszínére. A keltákkai záródik a Kárpát-medencében az őskor. I. u. 12-ben a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt és Pannónia néven provinciát szerveztek ott. Ettől kezdve a római történetíróktól írásos forrásokkal is rendelkezünk a Kárpát-medencében élt népek történetéről. Észak-Magyarország területére nem hatoltak be a rómaiak, ott az időszámításunk kezdete utáni első évszázadokban különböző barbár törzsek laktak. Az itteni kelta lakossághoz a Hernád-völgyében a vandálok, a Sajó vidékén a quadok csatlakoztak. A legfontosabb települési központ, a legsűrűbben lakott terület ebben a korszakban Miskolc környéke volt, amit az ott gyakran előkerülő leletek bizonyítanak. Az utóbbi néhány évben Miskolc-Szabadságtéren, MiskolcSzirmán, Kistokaj és Szirmabesenyő határában tártunk fel római kori lelőhelyeket. Ezeknek az ásatásoknak alapján meg lehet határozni az akkori települési, gazdasági viszonyokat. A telepek sűrűn egymás mellé sorakozó kunyhókból álltak. Alsó részüket földbe ásták, tetejüket agyaggal kitapasztott vessző alkotta. Bennük tűzhelyek, kemencék voltak. Számos előkerült vassalak, néhány szerszám, vasásó, vasbalta azt bizonyítja, hogy szerszámaikat helyben készítették. Valószínűleg ezek a települések látták el az alföldi nomád szarmata törzseket is vaseszközökkel, fegyverekkel, különösen a rómaiakkal vívott gyakori háborúk idején. Érdekes módon