A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - K. Végh Katalin—Kemenczei Tibor: A múzeum új régészeti kutatásai

itt a földművelés alacsonyabb szinten állt, mint a bronzkorban. A szirmabesenyői ásatás során gabonamagvak is kerültek elő, amelyek, mint a növénytani vizsgálat megállapította, kevésbé nemesített fajtákat tartalmaztak, mint az 1600—1700 évvel korábbi, Ároktőn talált bronzkori gabonamagvak. A Miskolc környéki római kori településeken élt kelta-germán lakosság gazdálkodásában inkább az állattenyésztés és vasművesség játszhatott fontos szerepet. Kereskedelmi kapcsolatban álltak a római Pannónia provinciával is. Erről tanúskodnak a barbár lakosság telepein talált embert, állatot, növényt ábrázoló domborműves terra sigillata edények, edénytöredékek. Ezek a germániai Rheinzabern, Westendorf római műhelyeiben készültek az i. u. II—

III. században, s Pannónián át kerültek a barbár törzsekhez. Míg a hegyvidéken kelta, majd germán törzsek éltek, az i. u. I—IV. században, addig az Alföldet az i. u. I. században szarmata törzsek szállták meg. A dél-oroszországi sztyeppevidékről vándoroltak az Alföldre és a hun hódításig éltek ott. 1965-ben Mezőcsáton, a Márkus dombon bukkantak egy szarmata harcos sírjára. Medencéjén és bokáin ott voltak ruházatát összefogó, szépen kidolgozott bronzcsatok, oldalánál kése és tűzcsiholó kovaköve. Jobb lábfejéhez eltemetésekor egy kis edényt tettek. A szarmatákat követő hun birodalom korából a kistokaji homokbányából került elő egy temetkezés két szépen díszített korsóval. A hun birodalom felszámolásában részt vett germán gepida-törzsek emlékeiből az utóbbi években sajnos egy sem került a felszínre. Utánuk a VI. században belső-ázsiai eredetű avarok szállták meg a Kárpát-medencét és alakítottak itt birodalmat. A birodalomhoz a VII. században újabb, a Káma vidékéről származó törzsek csatlakoztak, amelyekben a legújabb régészeti kutatás László Gyula professzor kutatásai nyomán a magyar honfoglalók első hullámát látja. Egy VII. századi avar nemzetségfő sírjára Nyékládházán a vasútállomás építésekor, csatornaásáskor bukkantak. Rangját az övén levő szárnyas griff eket ábrázoló ezüstözött bronz veretek és állatküzdelmet (griffek támadnak rá egy leroskadó szarvasra) ábrázoló szíjvég jelezte. Sály — Vízoldalban 14 VIII. századi avar temetkezést tártunk fel. Ezek észak—déli irányban feküdtek. Bennük bronz fülbevalókat, színes pasztagyöngyöket, csatokat, késeket, orsógombokat találtunk. Az egyik sírba a fiatal anya mellé kisgyermekét is eltemették. Az avar birodalom a IX. század elején a frank hadjáratok következtében összeomlott. Az avar nép azonban megérte a második honfoglalást, Árpád magyarjainak bejövetelét. Megyénk területén valószínűleg a kabar törzs telepedett le. Néhány sír a korai honfoglaláskorból Szakáidon homokbányászáskor került a napvilágra. A gazdag leletanyag (ezüstgyűrűk, fülbevalók, övveretek, pasztagyöngyök, bronz csizmaveretek, lovastemetkezésből származó vaskengyelek, zabIák) azt bizonyítják, hogy a honfoglalók vezető rétegéhez tartozók temetkeztek ott. Két itáliai, X. századi ezüstpénzt is találtak Szakáidon, amelyeket átfúrva a honfoglalók nyakukban hordtak. Ezek nyilván a kalandozó hadjáratok során kerültek egykori gazdájukhoz. Ároktőn a dongohalmi bronzkori településbe ásva találtunk korai magyar sírokat. A 14 temetkezés közül a leggazdagabb egy nő sírja volt, hét préselt, egykor ruháját díszítő ezüstkoronggal, fülbevalókkal és gombokkal. A temetke17. oldali képeink: 12. kép. Kelta vaskard díszített tokja Bodroghalomról 13. kép. Terra sigillata edény töredéke Felzsőzsolcáról 14. kép. Avar övveret Nyékládházáról