A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - K. Végh Katalin—Kemenczei Tibor: A múzeum új régészeti kutatásai

I 6. kép. Középsőbronzkori tál Mezőkeresztesről lávia területére is szállították termékeiket. Ennek a bronziparnak készítményei azok a bronz kincsleletek is, amelyek az utóbbi öt évben kerültek elő megyénkben. A kisgyőri lelet ékszerekből, a bodrogkeresztúri hét bronzbaltából áll. A tállyai bronzkincs másfélszáz tárgyat tartalmaz, baltákat, sarlókat, vésőket, fűrészlapokat, késeket, kardtöredékeket, karpereceket, kartekercseket, ruhakapcsoló tűket, bronzöveket, öntőrögöket. Közép-Európában nagyon kevés helyről előkerült bronzsisakot, valamint sarlókat találtak Szikszón. Felsődobszáról, valamint Tiszalúcról pedig bronzkardok kerültek a napvilágra. A legértékesebb lelet Bükkaranyoson került a felszínre a Földváron végzett ásatás során. A Földvár tulajdonképpen meredek oldalú dombtető, amelyet a későbronzkor végén árokkal és földsánccal vettek körül, nyilván ellenséges támadás előli védekezésképpen. Az ásatás nagy mennyiségű összetört agyagedényt, s egy 41 bronzlándzsából, baltából álló kincsleletet hozott a felszínre. Ennek különleges jelentősége abban van, hogy mivel a bronztárgyak földbekerülésének idejét pontosabban meg lehet határozni, mint az agyagedényekét, megállapíthattuk, hogy mintegy 3200 évvel ezelőtt lakták a földvárat. A Bükk peremén több őskori földvár emelkedik. Ásatás a bükkaranyosin kívül csak a szilvásváradi és bükkszentlászlói földvárakon volt, ahol mintegy háromezer éves leleteket tártak fel. A későbronzkor végén, korai vaskor elején a hegyvidéken lakó nép tehát területének határán erődítményláncot épített, amire csak ellenséges támadás veszélye késztethette. Az ellenséges támadás az Alföld felől fenyegette a hegyvidéki törzseket. Ide az i. e. 1100 körüli időben az Al-Duna mentéről vándorolt lakosság, az ún. Gáva 7. kép. Középsőbronzkori korsó Mezőkeresztesről