A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

IN MEMORIAM - Leszih Andor 1880—1963

Leszih Andor (1880—1963) 1963. november 10-én nagy veszteség érte a Herman Ottó Múzeumot és az egész magyar múzeum-ügyet. Leszih Andor, múzeumunk nyugalmazott igazgatója, hosszú szenvedés után elhunyt. Sírjánál Komáromy József megyei múzeumi igazgató mondott búcsúztatot. Leszih Andor 1880. szeptember 19-én született Miskolcon. Iskoláit is szülővárosában végezte el. 1898-ban tett érettségit a református gimnáziumban. A következő évben már bekapcsolódott az akkor alakult Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület munkájába. Tevékeny részt vállalt a múzeum megalapításával kapcsolatos gyűjtési munkában. Egyelőre mint külső munkatárs. Elsősorban Petró József és Gálffy Ignác munkájában segédkezett. 1902-től rendszeresen írt a helyi lapba. Erdemei elismeréséül, miután Molnár József, az első múzeumőr tisztétől megvált, 1905. július 1-el a Borsod-Miskolczi Múzeum őrévé választották. A múzeum-őrnek akkor a szigorúan vett múzeumi feladatokon kívül foglalkoznia kellett a múzeumhoz akkor hozzátartozó könyvtár ügyeivel is, sőt kötelessége volt a Közművelődési Egyesület közművelődési osztályának adminisztratív teendőit is ellátni. 1908-ban résztvett a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége által Kolozsvárott rendezett régészeti tanfolyamon, ahol Posta Béla és a magyar régészet más neves képviselői adtak elő. E tanfolyam azért is nagy jelentőségű, mert tanfolyamtársai közül Móra Ferenc szegedi, illetve Kiss Lajos hódmezővásárhelyi, később nyíregyházi múzeumigazgatókkal, egész életére szóló barátságba került. (Móra Ferenccel kapcsolatos emlékezését a Közlemények 2. számában közöltük.) A múzeum vezetését 1950-ben történt nyugdíjazásáig látta el. Tekintettel arra, hogy végeredményben a múzeum alapításától kezdve annak munkatársai közé számított, a múzeum első ötven éve összeforrott az ő nevével. Az idősebb nemzedék tagjai számára is ,.Andor bácsi" egyet jelentett a múzeummal. Rendkívül nehéz öt évtizedes múzeumi működését értékelni. Olyan szerény ember volt, hogy személyéről írni sem engedett. Még jó barátja, Sassy Csaba is eltekintett attól — az ő kérésére —, hogy a ,,28-as könyvben", melyben, mint hirdették, „minden miskolci benne van", ő mégse szerepeljen. Életművére vonatkozóan az adatok összegyűjtése így nehézségekbe ütközik. Problémát jelent több mint 700-at kitevő tanulmány, cikk és kézirat alapján reális képet rajzolni irodalmi munkásságáról is. Mindenekelőtt múzeumi szervezői és irányítói tevékenységéről kell megemlékeznünk. Az ő igazgatása alatt került sor a mai teljes épület múzeumi célra történő megszerzésére és berendezésére (1930). Az 1902-ben megrendezett első kiállítást 1927-ben, majd 1938—39-ben új állandó kiállítás váltotta fel. Az állandó kiállítások mellet 74 időszakos kiállítást is rendezett. Közreműködése révén sikerült már 1913-ban elérni •— megvalósítására azonban csak 1920 után kerülhetett sor — hogy a múzeumot leválasztották a Közművelődési Egyesület szervezetéből, és mint önálló intézmény Miskolc város irányítása alá került. Ez az állapot egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig állott fenn. Közben nagy lendülettel folyt a tárgy-gyűjtés is. Az első kiállítás megnyitásakor (a katalógus szerint) a gyűjtemény 3252 kiállított és 3000 raktári tárgyból állott.