A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

IN MEMORIAM - Molnár László: Dajaszászi Józsefné

gyűjtése is Vass Tibor és Veszelovszky Viktor vezetésével. Eredményes helytörténeti gyűjtő munkát végez még a tokaji múzeumbaráti kör Pap Miklós, továbbá a keleméri csoport É. Kovács László vezetésével. Ugyancsak hasznos munkát végeznek az egyedül tevékenykedő tagjaink is a maguk szűkebb területén. Számos bejelentést kaptunk tőlük, előkerült régészeti leletekről és más muzeális értékű tárgyakról. Keményffy Béla (Ónod) a muhi csatával kapcsolatos kutatásainak kéziratát és Ónod környékének régészeti lelőhelyeiről szóló jegyzeteit ajándékozta a múzeumnak. A Baráti Kör vidéki csoportok számára is szervez előadásokat, amelyeket a múzeum tudományos dolgozói tartanak. A Kör évi munkatervében külön feladatként szerepel az októberi múzeumi hónap programjában való részvétel. A múzeumi hónap célkitűzéseinek sikeres megvalósításához elsősorban több, vidéken is tartott előadás rendezésével kíván hozzájárulni. Az előadások egy részét helyszíni bemutatással egybekötve tartjuk meg. Ilyen volt a diósgyőri vár ásatása eredményeinek bemutatása, a Levéltár és a Központi Kohászati Múzeum látogatása. A múzeumi hónap keretében rendezte meg az ózdi csoport a Herman Ottó Múzeum szakmai és anyagi segítségével 1963-ban a régészeti és gyártörténeti (1—2. kép), 1964-ben pedig a Járási Népművészeti Kiállítást (3—4. kép), amelyek az ózdi csoport eredményes munkáját bizonyították. A kiállítások iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, többezren tekintették meg. Röviden ennyiben foglalhatjuk össze a Baráti Kör eddigi működését. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumok Baráti Köre mintegy két évre tekinthet csak vissza, de tevékenységét értékelve úgy látjuk, hogy céljának megfelelően hasznos segítőjévé, támogatójává vált a megyei múzeumi szervezet munkájának. K. VÉGH KATALIN Dajaszászy Józsefné (DIETZ VILMA) 1882-ben született Budapesten, de életének jelentős részét, az utolsó másfél évtizedet pedig úgyszólván teljesen Mezőkövesden a matyó emberek, a matyó hímzések között töltötte, s mikor életének 83-ik évében, január 16-án elhunyt, egy gazdag, de be nem fejezett életművet hagyott maga után. Egyszerűen csöndben távozott el tőlünk tervek és munkák közül, telve elképzelésekkel, hogy megkezdett munkáit még elvégezheti és közreadhatja a legjelentősebb magyarországi népihimzések monográfiáját.