A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

LEGÚJABBKORI TÖRTÉNET - Kilián István: A legújabbkori kutatások néhány kérdése

vészeinek alkotásaira kell kiterjeszteni. Simon mester XVI. századi képírótól Lenkey Zoltánig. A múzeum e munkához a minisztérium és a tanácsok további és még hathatósabb támogatását kéri. Tekintettel azonban arra, hogy az anyag összegyűjtését nem lehet napjaink kiállításain eszközölt vásárlásokkal lebonyolítani, hanem elhunyt művészek alkotásait is meg kell szerezni, elkerülhetetlennek látszik, hogy a múzeum költségvetésében is rendszeresen megfelelő öszszeg biztosíttassék a képzőművészeti gyűjtemény gyarapítására. A képtár kiegészítő részét képezi a művészettörténeti adattár is, melyet a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület, illetve a Balogh Bertalan képzőművészeti vonatkozású iratanyagának feldolgozásával hoztunk létre. Az adattár gyűjti a helyi (megyei és városi) képzőművészetre vonatkozó dokumentumokat (katalógus, meghívó, plakát, levelezés stb.) továbbá sajtóban megjelent cikkeket és egyéb képzőművészeti vonatkozású anyagot is. Az utolsó félév eredményei alapján reményünk van arra, hogy fokozatos és következetes munkával jelentősebbé tehetjük képtárunkat, és a képzőművészeti adatok összegyűjtésével megteremtjük a lehetőséget a megye és Miskolc képzőművészete történetének régóta hiányzó megírásához. t ZSADÁNYI GUIDÓ LEGÚJABBKORI TÖRTÉNET A legújabbkori kutatások néhány kérdése A történettudomány a legújabb kort a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, a magyar múzeológia viszont 1849-től a szabadságharc bukásától számítja. A kérdés az. hogy miért van szükség a két, sok tekintetben rokon tudományág időrendi korszakolásának erre a látszólagos ellentmondására. Azt hiszem, hogy a magyar muzeológiának ezt a gyakorlatát a meggondolkoztató történeti tényeken kívül indokolja a történész-muzeológusok közötti helyesebb arányú munkamegosztás is. Gazdasági, társadalmi vonatkozásban azonban a fent idézett látszólagos ellentmondás — a magyar múzeológia gyakorlata — mélyebb okait is meg kell találnunk. A magyar reformkor és szabadságharc vezető egyéniségei kisebb, vagy nagyobb mértékben a polgári társadalmi, gazdasági berendezkedés létrejöttét sürgették. Ezt akarta Széchenyi, ezért küzdött Kossuth. Céljuk többé-kevésbé azonos volt, a megvalósítás útján azonban gyakran szembenálltak egymással. Céljukat a külső és belső reakció miatt nem valósíthatták meg, s így egyideig a polgári Magyarország létrejötte váratott magára. A magyar kapitalizmus csíráit mégis ebben az említett korszakban kell keresnünk. A kapitalizmus teljes kibontakozására azonban csak az 1867-es kiegyezés után nyílik lehetőség. A muzeológiai értelemben vett legújabb kor tehát a kapitalista fejlődés irányában tett törekvések bukásától veszi kezdetét. A még fejletlen magyar munkásság már a szabadságharc idején is, de a'bukás után még határozottabb