A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - Kemenczei Tibor: Bronzkori fejszék a miskolci múzeumban

3. kép: Szendrölád a pengét egészen annak alsó részéig, amely díszítetlen. A csákány két foka szintén megegyezően díszített. Felül, a korong alatt öt vízszintes pontozott vo­nal van, amelyek négy ferdén vonalkázott, három—három pontban záruló há­romszögben végződnek. A nyéllyukat összekapcsolódó félkörvonalak veszik körül. Ezalatt nyolc vízszintes vonalból kiinduló, középen szintén vízszintes vonalkázással megszakított, szorosan egybekapcsolódó, függőleges félkörívek­ből alkotott minta vonul végig a csákány fokán (2—4. kép.) A bronzkori korongos fejszék, alapjaiban máig is érvényes kormeghatáro­zását I. Nestor végezte el. A szendrőládi fejszével megegyező formájúakat Al típusnak nevezte el. Megállapította, hogy az A típusú fejszék kialakulási és gyártási területe a Tiszától keletre, főként Erdélybe esett. Korukat a középső bronzkor korai szakaszában határozta meg. Az Al típusú fejszék kormeghatá­rozására leglényegesebb alapul az apai, míg az A2 típusokra a hajdúsámsoni kincslelet szolgált [3]. I. Nestoi után számos kutató foglalkozott az Apa—hajdúsámsoni kincsek pontos kora megállapításának kérdésével. Legutóbb D. Popescu foglalta össze ^zeket a véleményeket, s arra a megállapításra jutott, hogy ezek Reinecke bronzkori korszakbeosztásának A és B periódusa átmeneti idejére helyez­hetők [4]. Az Apa—hajdúsámsoni kincsek, így az A típusú korongos fejszék abszolút

Next

/
Thumbnails
Contents