A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Lajos Árpád: Hajnaltüze Borsodban

T81 I. m. 84. o. [9] I. m. 85. o. 110] I. m. 88. o. Uli I. m. 72. o. [12] G-y. László: Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. Arch. Hung. 34. (1955.) 97—99. O. [13] I. Kovrig: i. m. 73. o.; Cs. Sós A.: Le deuxième cimetière avare d'Üllő. Acta A. H. VT. (1955.) 219. o. [14] Cs. Sós A.: A keceli avarkori temetők. Rég. Füz. Ser: H. 3. sz. 1958. 8. o. [15] I. m. 14. o. [16] I. Kovrig: i. m. 68. o. [17] Rhé Gy.: Veszprém vármegyei avar emlékek. Veszprém, 1924. 57. o. [18] I. Kovrig: i. m. 69. o. [19] J. Eisner: Devinska Nova Ves. Bratislava, 1952. 390. o. [20] I. Kovrig: i. m. 69—70. o. [21] Kalicz N.: i. m. [22] Kemenczei T. előzetes ásatási jelentése. Miskolci Herman O. Múz. rég. adatt. 1962. [23] L Kovrig: i. m. 171. o. [24] I. m. 119—120. o. [25] I. m. 158. o. [26] Bona I.: i. m. 163. o. Lásd még: Erdélyi I.: Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről. AÊ. 83. (1956.) 49. o. [27] Erdélyi I.: A jánoshidai avarkori temető. Rég. Füz. Ser: II. 1. sz. 1958. 52. o. [28] I. m. 54. o. [29] Horváth T.: Az üllői és a kiskőrösi avar temető. Arch. Hung. XIX. (1935.) 89. o.: Bona I.: i. m. 170. o. [30] Gy. László: i. m. 179., 284. o. [31] I. Kovrig: i. m. 227. o. NÉPRAJZI TANULMÁNYOK Hajnaltüze Borsodban A tűzrakással kapcsolatos palóc népszokások legelterjedtebb típusa a hajnaltüze. Téli mulatságok, ,,báld"-ok. farsangi ivók, ,,ijók", valamint lakzik végén általában sor került rá. A lakodalmakat sokfelé ma is ezzel fejezik be. Fő motívuma: a tűz megrakása és a hozzáfűződő tánc elárulja e népszokás ősi eredetét. Valaha szertartás volt. Ma már csak kedélyes társas mulatság, melyet a szokás ereje feltűnő szívóssággal tart fenn. A tűz úgy szerepel benne, mint a komor éjszakát követő virradat, a megújulás jelképe. Szorosan kapcsolódik a hajnal érkezéséhez. A tűz és a hajnal fogalmának érintkezését nemcsak e szokás elnevezése: hajnaltűz (hajnalporkolás. hajnalégetés) fejezi ki, de a hozzáfűződő dalok egy részének tartalma is. A táncdalok közt van jónéhány, mely a hajnal érkezését hirdeti, s a nap keltét dicséri. E népszokás elterjedése HontNógrád-Északheves tájain folyamatosan követhető, ebbe az elterjedésbe Borsodnak elsősorban északnyugati területe esik. Legfeltűnőbb és legösszefüggőbb a rajzás a Bükk hegységtől északnyugatra elterülő megyerészen, a Hangony, felső Sajó környékén, a borsodi palócság (barkóság) dombos-völgyes tájain, valamint a Bükk hegység északnyugati barkó peremfalvaiban. Ez utóbbi helyeken a hajnaltüzét hajnalégetésnek hívják. A Bükktől és a Sajótól északra lakó, a barkósághoz tartozó Szuha-völgyiek is tudnak e hagj'ományról. Néhány évtizeddel ezelőtt még ők is eljárták a hajnaltüzét. Ma már csak emlegetik ezen a néven. Az elterjedés képe az Északbükkség keleti peremén (Pitypalatty-völgy, Bábony-völgy) még inkább elmosódik. Emlegetik itt a hajnalégetést, de csak úgy, hogy látták máshol, a tőlük nyugatra levő Harica-Kazinc-Bán-völgy falvaiban. Van azonban a Bükknek még egy övezete, ahol feltűnően erősen őrzik e hagyományt, ez pedig a hegység nyugati övezete, melynek nagy része Hevesbe