A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Lajos Árpád: Hajnaltüze Borsodban

„Fenten ragyog... a fiastyúk az égen" (Dédestapolcsány) nyúlik. Déli kis szakasza, a Hór patak völgye és környéke Borsodhoz tartozik. A hórmellékiek jól ismerik és szokásban is tartják a hajnaltüzét. Hajnalporkolásnak, vagy hajnalporgolásnak nevezik, ugyanúgy, mint a Heveshez tartozó délbükkségiek. A Hór völgyétől keletre lévő délbükkaljai falvakban hiába keressük e népszokást. Nem ismerik. A Dél-Bükkség közelében lakó matyóságnak mind a három szigete mereven elzárkózik. Még a legöregebb matyók is határozottan tagadják, hogy Mezőkövesden, Tardon, Szentistvánon valaha is szokásban lett volna a hajnaltüze. A bükki szlovák falvak sem ismerik. Délborsod, Keletborsod népe sem tud róla. A hajnaltüzét tehát Borsodban a barkóság és a Délbükkalja említett kis nyugati szegélyén a hórmelléki nép őrzi. Ez utóbbi kis csoportot a környékbeliek tréfásan ,,matyórojt"-nak hívják (Bogács, Cserépfalu). E népcsoport külső megjelenésében (viselet, textildíszítő művészet) volt is hasonlóság különösen