A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)

Lehoczky Alfréd: A miskolci építőmunkások küzdelme 1907-ben

MUNKÁSMOZGALMI DOKUMENTUMOK A miskolci építőmunkások küzdelme 1907-ben Komáromy József egyik legutóbbi cikkében ismertette azt a röplapot, melyet 1907-ben két idős kőműves falazott be annak a háznak a falába, melyben jelenleg a Magyar Nemzeti Bank miskolci fiókja székel a Kősök terén. A röplap egy felhívást tartalmaz, melyben az „egybehívok" a feloszlatott építőmunkás szakcsoport újjáalakuló gyűlésére hívják a munkásokat. E röplap hátára írta a „két öreg Gfrejter" üzenetét az utókornak [1]. Komáromy József az ismertetésben szóvá teszi, hogy a röplap létrejöttének körülményei ismeretlenek, mert „a munkásmozgalmi feldolgozásban az 1907. évnek eseménysorozata hiányzik". Bár a két esemény közötti „hat nap eseménysorozatát" nem tudjuk megrajzolni, arra képesek vagyunk, hogy a röplap létrejöttének körülményeit tisztázzuk. * * * 1906-ban a miskolci kőművesek, a hatóságok közreműködésével s Miskolc összmunkásságának támogatásával, szívós harcban vívták ki azt a „kollektív szerződést", mely az építőmunkások számára kedvezőbb feltételeket teremtett [2]. 1907-ben is ez a kollektív szerződés volt érvényben. Már az 1906-os küzdelmek során világos volt, hogy az építőmesterek csak a kényszer hatására mentek bele a megegyezésbe. Az építőmunkások összetartása 1906-ban megakadályozta, hogy a mesterek felrúgják a megegyezést. Ilyen céljukról azonban nem mondtak le. Az építőmesterek 1907. tavaszán elérkezettnek látták az időt, hogy hatálytalanítsák a számukra kellemetlen szerződést. Ilyenirányú döntésüket februárban közölték az építőmunkás szakcsoporttal. Eszerint vissza szándékoztak állítani a korábbi akkordmunkát, meg akarták hosszabbítani a munkaidőt és el akarták törölni a bizalmi férfiúrendszert [3]. A munkások nyilvános gyűlésen tiltakoztak az építőmesterek manővere ellen, s tiltakozásukat ugyancsak levélben közölték az építőmesterek szövetségével. A mesterek éles hangú levélben utasították el a kőművesek tiltakozását. E levél hangja rávilágít a mesterek szándékára és a helyzet kiélezett voltára, ezért érdemes ezt szószerint közölni: ,,A miskolci építőmunkások t. szervező bizottságának xx Helyben E hó 16-án érkezett levelére a mesterek szövetségének nevében van szerencsénk értesíteni, hogy részünkről a tárgyalásokat befejezettnek nyilvánítjuk és egész határozottsággal kijelentjük, hogy csakis a szövetség által kidolgozott munkarend alapján fog szövetségünk dolgoztatni, attól sem mi, sem más szövetség eltérni nem fog, még az esetben sem, amire egyébként el vagyunk készülve, ha szövetségünk minden egyes tagjánál munkazárlatot kellene nekünk elrendelni. Hogy a t. szervezőbizottság miként gondolkodik és vélekedik, net:ünk teljesen mindegy.. . Miskolci építőiparosok szövetsége Ungár" [4]. A vállalkozók és az építőmunkások között a nyílt összeütközés elkerülhetetlen volt. Míg egy évvel korábban azonban a forradalmi munkásmozgalom ereje, a hatóságok válságos helyzete lehetővé tette a győzelmet, most a munkások sokkal nehezebb viszonyok között voltak kénytelenek harcolni. A mesterek mögött teljes erejével ott állt az államhatalom. Különböző mesterkedésekkel igyekeztek megbontani a munkások egységét.